Az orgonaillatú húsvéti trimeszter elé

   Pontosan egy hónapja írtam az előző bejegyzést, részletes beszámolót ígérve a szünet további részére. Mint ismeretes, ez elmaradt. :) A meglepi-hazatérés remekül sikerült, nagyon jó döntés volt mégiscsak ellátogatni a tavaszi illatárban úszó Budapestre, három hétig feltöltődni testileg-lelkileg, pálinkával, szigeti futással, nagy beszélgetésekkel. Készültem ugyan előre tanulni a vizsgákra, de ebből persze semmi nem lett, úgyhogy most 6 hét kemény menet következik (biztos a közönség örömére is: nem ígérek hosszú bejegyzéseket! :), aztán itt a nyár.

   Csütörtökön érkeztem vissza Albionba, London érintésével Oxfordba utaztam. Közép-Anglia is hatalmas zsongásban van, Jannék orgonabokra (ld. alább), amelynél már tavaly is nagy élvezettel üldögéltem, a headingtoni gesztenyefák, a lilaakácok... rajongok a tavaszért, na. :) (Ennek jegyében érkezett új családtag Billkerékhez, Jann hatalmas lelkesedéssel ápolja-eteti-nézegeti Lucky-t, a pár napos kiskacsát...(ld. fent)) Húsvét reggelén sütöttem kalácsot (már felvágva ld. alább), volt reggelire Pick füstölt karaj, meg a levében főtt tojás, no meg hatalmas csokinyúlvadászat a kertben. Végre befejeződött a böjt is, hála Istennek nekem is tojt a Lindt nyuszi... Nemcsak a tavalyi családi életet folytattuk ott, ahol abbahagytuk: volt Temze-parti pubozás Marcival, sőt, még egy - sajnos csak a gap year végén megismert - lengyel haverinát is felkerestem a St Hugh's College-ban.

   Húsvét hétfőn két bőrönddel és négy átszállással vándoroltam fel Durham-be, ahol szintén gyönyörű az idő. (Muszáj megemlítenem, hogy az elmúlt öt hétben itt is nagy fejlemények történtek, a Wear-parti fák vad zöldbe váltottak, fantasztikus!) Már aznap délután abszolváltuk a rég lefixált költözést a pár szobával arrébb lakó két sráccal. Új lakom (ld. alább) kicsit kisebb, így otthonosabb meg könnyebben berendezhető az előzőnél, ráadásul a hangzavaros folyosószakasztól is sikerült így megválni. Az utcai panoráma megmaradt, szuper világos ez is, és még mindig van egy szabad ágy, bárki jöhet látogatni! ;)

  Persze, csak június elsejétől. 3 hét intenzív tanulás után beindul a vizsgaidőszak, nekem május 31-én kell megírnom az utolsó zéhákat. Mind a hat tárgyból írásbeli lesz, de ezek közül négy csak az évvégi jegy 50-50 %-át éri majd, a többi az esszéktől függ. A fontos irományokat sajnos még nem kaptam vissza, megérkezett viszont egy formative eredmény (biológiai antropológiából 75 %-os first lett az ember mint főemlős + emberi alkalmazkodás esszé, örülök neki nagyon, de majd a vizsga lesz a lényeges...).

   Most tehát egy hónapig nem sok izgalmat tartogat az itteni élet (persze, nekem igen, de a vizsgadrukkról igyekszem majd nem túl kétségbeesett jelentéseket küldeni...), júniusban viszont rengeteg evezősverseny, bál, buli, vacsora, és egyéb örömök járnak jutalmul. Addig meg kell elégednem a britek a Royal Wedding-hez kapcsolódó szociológiai vizsgálatával, elképesztő egy dolog ez a monarchia. A londoni népünnepély helyett nálunk college-szintű "utcabál" szerveződik (süti, itókák, arcfestés, élő közvetítés + követelmény a maximális patriotizmus...); a BBC filmsorozatot készített az eddigi királyi esküvőkről (részletesen beszámolva minden egyes menyasszonyi ruháról, tortáról, virágcsokorról); s a II. világháború elején biztatásként készített s azóta is nagy népszerűségnek örvendő "Keep Calm and Carry On" poszterek mintájára divatba jött a "Calm Down, You Can Still Marry Harry" feliratú szuvenír. Történelmi nap lesz tehát a péntek, arról garantált a beszámoló, bár lehet, hogy pont a szertartás alatt a kriminológia ismétlő előadást fogom élvezettel követni...

   Harmadszorra már nem viselt meg a visszatérés Durham-be, angol barátaimmal is könnyen felvettük újra a szálakat - talán azért is, mert ilyen baljós időkben nem nehéz szolidarítani. :) Engem könnyű boldoggá tenni, tavasszal nincs sem honvágy, sem pánik, borcsás romantikázásra ebben az évszakban mindig van mód (főleg a könyvtár felé vezető séta alatt a folyóparton... :D), úgyhogy kein problem, várom a májust.