"God rest you merry, gentlemen..."

   A múlt heti carol service utolsó éneke volt a cím méltán híres-nevezetes angol dala, s már akkor boldogan szerepeltettem volna itt a blogon, de csak most tudom elsütni, úgyhogy íme, a ráadás bejegyzés... (18. századi angolról van szó, állítólag a nóta első sora valami olyasmit jelent, hogy az Isten megtart erőben - bár a rest és a merry szavakról inkább valami vidám pihenésre asszociáltam először, ennek jegyében születik a mai iromány... Mindenkinek nagyon ajánlom amúgy meghallgatni, a konzervatívok nézzék meg a cambridge-i King's College hagyományos karácsonyesti istentiszteletének részletét (btw, ez az a szertartás, amit minden évben országszerte közvetítenek - volt ízlésem cambridge-i college tekintetében is anno ;), a liberálisabbak meg Annie Lennox feldolgozását - jópofa!) Mindez azért releváns, mert feltöltöttem az utolsó esszét a plágiumcsekkoló oldalra, hamarosan elindulok, hogy a ládába is bedobjam. Aztán szépen összerakom a kis bőröndöt, és irány London, ami a Pestre vezető út első állomása.

   Az elmúlt hét nem túl sok pihenés tartogatott (de majd holnap a saját ágyikómban...!). Fáradhatatlanul dolgoztam a párválasztós esszén, de a téma - mint ahogy az nyilván mindenki számára ismeretes - korántsem egyszerű. Végigolvastam rengeteg cikket, könyvet (nem mondom, nagyon érdekesek voltak), hosszasan agyaltam, de az írásra, amolyan borcsásan, megint csak az utolsó pillanatban szántam rá magam. A lényeg, hogy a szerelemnek igenis fontos szerepe van a párválasztásban - ugyanis nagyban elősegíti az embergyerek életben maradását a hosszan tartó, szülőktől való függés alatt.

   Csütörtökön az evezősklub gyűlt össze ünnepelgetni, szombaton pedig sor került a régóta várt nemzetközi karácsonyi sokadalomra. A bejglihez szükséges 40 deka dió ledarálása igazi kihívás elé állított, a darált dió hiánycikk, a körbekérdezett durhami ismerősök sem rendelkeztek megfelelő szerszámmal... Úgyhogy szépen, kettesével minden fél diódarabocskát lereszeltem sajtreszelőn, cirka 150 perc alatt... :) De megérte! A bejgli finom lett, meg szép is, ráadásként meg egy hatalmas bödön tojáslikőr is készült (ld. balra). A buli teljes siker volt, az előírásoknak megfelelően mindenki vagy valami nemzeti eledellel vagy egy üveg vörösborral bukkant fel, úgyhogy szerepelt a menün francia kakaós süti, román kolbász, brazil csokis-banános "Jézus szülinapi tortája", Katie német vaníliás kiflije, angol gyömbéres keksz és mince pie, meg persze forralt bor is. Egy hatalmas papírra mindenki felvéste az ünnepi jókívánságokat, így angol, német, arab, kínai (mandarin), francia, spanyol, portugál, holland, észt, olasz, hindi és román nyelven is megtanultam: boldog karácsonyt! (Ld. fent)

   Vasárnap a ház népével tartottunk karácsonyi vacsorát, papírkoronát tettünk a fejünkre, ettünk-ittunk, s ki-ki megajándékozta a "húzottját". Hétfőn egy másik John's-os lakban gyűlt össze egy rakás ember csirkesültre, és egyéb angolos finomságokra, egész szobát kitöltő asztalt ültünk körbe. Vidámak voltak a zárópartik, vidám maga a trimeszter is, de érzelmileg-szellemileg nagyon intenzív, úgyhogy most (holnap este) jól hazamegyek és kialszom magam. Nemsokára találkozunk, adjatok időpontot randövúra!

Andrástól Ambrusig

Hiába lakik az ember egy ilyen javíthatatlanul protestáns országban, a családi névnapokat akkor sem felejti el! Ugyan Szent András napját csak a skótok ünneplik nemzetileg, no meg a románok - december 1. előestéjeként, de a Borbála-ágat már virágoztatom (azért remélem, inkább csak bimbózni fog, szeretném jövőre befejezni az egyetemet... :), meg a Mikulás is megjött. Idén csak Juliet, Abi és Katie csizmácskájába tojt, de majd igyekszem jobb kislány lenni! ;) Egyéb időmérő eszközeink - t.i. a ház számtalan ádventi naptára - is funkcionálnak, én nyitogatom a kis képes ablakokat, a csajok meg a konyhaszekrényre általam kiakasztott ézsaiási próféciákat (és eszik a mellékelt csokikat).

Már megint két fontos hét kimaradt blogügyileg! A legfontosabb fejlemény, hogy a trimeszteri háromból két esszét leadtam. Elsőként a statisztikafeladatokat oldottam meg, szép grafikonokat rajzoltam, a testtömeg-index ordinális mérési skáláját intervallumskálává alakítottam, és jól kiszámoltattam az SPSS-szel a válaszadók életkorának mediánját is. Ennél viszont sokkal izgibb volt a gazdasági antropológia esszé, ahol a kapitalizmus "kereskedelmi rétegeiről" kellett írni. (Ezt itt már elmagyaráztam.) Hála a műnek, az elmúlt hét jó részét a feketegazdasággal, drogkereskedelemmel, prostitúcióval, a New York-i 'El Barillo' gettóról szóló etnográfiával és egyéb vidám témákkal töltöttem, de legalább sikerült bebizonyítani, hogy az "informális szféra" igenis külön rétegnek tekinthető. Tegnap hajnali 4-re abszolváltam az irományt, ma pedig nekiállok az utolsó, párválasztásról szóló antropológiai esszének.

A nem riportolt időszak talán legfontosabb eseménye ádvent első hétvégéje volt, amikor is az ígéretekhez híven alaposan kidekoráltuk a házat. Készítettem habkarikát, szaloncukrot (IZSSZK!!), mézeskalácsból ádventi koszorút (ld. legfelül), szárított citruskarikákat, Katie meg vágott pár tujaágat a kertből, amikre aztán jól fel lehetett aggatni mindent. Ő sütött Vanillakipferlét is, ami egy az egyben Nagymama vaníliás kiflije, csak nagyobb. (A fenti képen az ajtóra beszerzett koszorúnk.) Az igazi parti meg szombaton esedékes, jön egy rakat nemzetközi figura, én szolgáltatom a bejglit (ha sikerült ledarálni a diót - milyen hely ez, hogy nincs sehol darált dió?!) meg a tojáslikőrt, lesz forralt bor, és remélhetőleg a felvonuló nemzetek karácsonyi konyhájából is kis ízelítő. Ez a terv. Már tényleg nagyon ádvent van, tegnap megvolt a katedrálisban a hagyományos carol service, bőven 1000 fölötti résztvevővel, csupa lelkes diák énekelte a Fel útra, ti híveket. (Balra fent Abi és Borcsa kis képmása...)

Ami a múltkor emlegetett evezősversenyt illeti, a hídhoz, hál' Istennek, élesben sem értünk hozzá, viszont mivel időmérős futam volt, külön indítottak, egyik ellenfelet sem láthattuk fennakadni, sajnos... Ennek ellenére szuper élmény volt, rengetegen drukkoltak a hidakról meg a partról, ismerősök és ismeretlenek biztatták a lányokat. Múlt csütörtökön meglátogattam tavalyi bébiszittelős családomat, és játszottam pár órát Harrisonnal. Meg találkoztam a friss bébivel is, Sonya 7 hetes, gyönyörű gyerek - csak elfelejtettem megkérdezni, hogy Indiana Jones után vajon most Dosztojevszkij ihlette-e meg a szülőket. El tudom képzelni, hogy a keleti blokk kultúráját is reprezentálni kell a béke kedvéért egy ilyen hidegháborús családban... :)

Már csak 9-et kell aludni, és a taláros hazarepül. Az összes névnapost és szülinapost addig is éltesse az Isten (beleértve a november közepieket is!) - hamarosan élőben koccintunk!