2012. május 3., csütörtök

"A hegyről hűvös éj csorog..."

Ma (szerdán) három hete érkeztem vissza a macskaköves Durham-be, ideje egy kis helyzetjelentést adni. Nagyon örülnék, ha valami igazán májusi címet adhatnék a bejegyzésnek: valamit a fecskékről, az orgnonaillatról, a melegedő napsütésről, a majálisról, a piros pünkösdről. Szomorúan tudatom a hírt: Észak-Angliában november eleje van, esetleg február vége, de semmiképp sem május. Ugyan az orgona az ablakom előtt lassan elvirágzik (lejjebb ld. még frissen), a vadgesztenyék gyertyái fénylenek, és a medvehagyma is eltűnik az erdő egyre dúsuló aljnövényzete között... - de hajj, valójában a rebarbarás sütin kívül nem sok mindennek van tavaszi hangulata errefelé. 6-8 fok van, hetek óta alig akad csapadék nélküli nap, még a Wear is kiöntött medréből pár nappal ezelőtt (a felső képen látszik, hogy az egyébként vízszint feletti számok eltűntek az hídról...). Az irodalmi Borcsának eszébe jutott, hogy "mosta a város minden szennyesét" meg, hogy "azért a víz az úr", de azért jobban örülnék, ha inkább száraz és meleg sorokat idézne végre az angol koranyár...

Visszatérésem után még másfél hétig nem kezdődött el a húsvéti trimeszter. Az első napokban a fogamzásgátlás / szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezésről végzett kutatásunkra érkezett válaszokat adagoltam az SPSS-be, ami a munka végeztével gyönyörű grafikonokon mutatta meg az eredményeket. Elég agygyilkos projektnek bizonyult az iszonyat mennyiségű szám begépelése a táblázatba, de a kiértékelést élveztem. Ugyan legtöbb válaszadónk szerint ugyanolyan felelősség terheli a résztvető feleket a védekezésben, úgy gondolják, a lányok mégis jobban vigyáznak. Ennek ellenére nem találtunk nagy eltérést - sok Durham-ben a felelősségteljes fiú (vagy a felelőtlen lány... de legyünk inkább optimisták :). Az SPSS-szel töltött órákat esténként a velem egyszerre visszaért Katie társaságában maratoni Jóbarátok-nézéssel kompenzáltam, meg igyekeztünk a kevéske szünetét is itt töltő arc közül minél többet meghívni vacsira.

Másfél hete végre elkezdődött a term, megtelt a ház és a város is, elindultak az utolsó, ismétlő előadások, és az intenzív stressz-program is. Most pénteken adandó le a szociológia módszertani kutatás (az SPSS mellett egyéni beszámolót is kellett alkotni az élményről), egy héttel később pedig a nagy, 100%-ot érő Biológia, kultúra és társadalom projekt, melyet a nacionalizmusról írok. Azzal biztatom magam, hogy ennyivel kevesebbet kell majd jövőre olvasnom a szakdolgozathoz - jövő héten annak tervezetét is be kell nyújtani. Az így első körben megfogalmazott kérdés (kb.): Mik a különbségek és hasonlóságok brit és magyar egyetemisták nemzetről és nacionalizmusról való felfogásában? Mivel mindkét (EU-tag) országban fontos kérdésről van szó, bár teljesen eltérő a történelmi, politikai és társadalmi helyzet, adja magát az összehasonlítás, s mivel nemcsak mintát venni könnyebb a saját korosztályomból, de mi formáljuk majd  a nemzetek jövőjét, a célcsoport kiválasztását is tudom igazolni, azt hiszem. Lesznek egyéni és csoportos interjúk, kérdőívek, egyéb kutatásokra való hivatkozás, sok-sok elméleti irodalom - minden, mi szem-szájnak ingere :) (Jobbra fent durhami giccs a javából...)

Négy vizsgám lesz összesen: május 19-én és 21-én 80-80%-ot érők, antropológiai tárgyakból, 23-án 50%-os a társadalmi kirekesztésről, 26-án pedig a dupla tárgy 30%-ában számító szociológiai módszertan. Aznap este Katie-vel az Eurovíziós partiban ropjuk majd, ezután pedig maratoni alvást tervezek megejteni :) Mostanában ez nem annyira működik, este nem vagyok álmos, reggel kipattan a szemem, folyamatosan jár az agyam. Június 2-án a lakótársaim összevont szülinapi bulija (már mindenki megrendelte a személyre szabott tortáját a főcukrásztól... :), aztán Raluval nyakunkba vesszük Angliát, és elindulunk Délre. De ez azért még kicsi odébb van, bár rettentően várom. Addig is nyírom a füvet (az olyan nyári... - a képen a Katie által zsákmányolt udvari dekorációval...), sütöm a rebarbarás sütiket, nézem a legújabb skandináv krimit, a nagy stresszben minden érettségiző unokatesóval szolidaritok, és a nyárra gondolok :)