2/6

A tegnapi szociológiai módszertan vizsga után ma túlestem a hatból a másodikon is, a családos antropológiai tárgyból. Azt reméltem, hogy mikor ezeket a sorokat gépelem, már legalább egyharmaddal kevésbé leszek nyomott, feszült és izgatott, de tévedtem. A két letudott próbatétel egyelőre nem könnyített a lelkemen. Ennek több oka lehet: ugyan valószínűleg nem fogok megbukni, de ennél szűkebben lövésem sincs, hogy mit sikerült produkálnom. Az adott 8-8 kérdésből kiválasztottam kettőt-kettőt, kihasználva az adott két órát megválaszoltam őket, hülyeségeket nem is írtam - de, hogy amit papírra vetettem, elég-e, releváns-e, nyelvileg korrekt-e, nem tudom. Az érettségivel ellentétben most maga a vizsgaírás aktusa sem okozott örömöt, nem lévén biztos benne, hogy épp a tutit mondom-e meg vagy valami egészen mást teszek... Az sem segít, hogy ugyan már nem hat, de még mindig négy hasonló esemény áll előttem, és úgy sejtem, azokról sem teljesen diadalittasan fogok távozni.

De nem panaszkodom :) Esszétéren a kriminológiát ugyan nem sikerült feljavítani, a szociológiaelméleti mű  viszont (Durkheim volt a téma) korrekt 65 %-os 2.1-et kapott, amivel nem vagyok nagyon elégedetlen. Amennyire lehet, igyekszem oldani a stresszt: elég sokat alszom, futok, csokit eszem rakatszám, majd kamillás altatóteával öblítem le. Ezekből baj nem lehet :) A szombati jógáról sajnos lemaradtam, de csütörtökön elmentem az indiai fejmasszázsos alkalomra, ahol nemcsak én estem "áldozatul", hanem meg is tanították a módszer rejtelmeit, úgyhogy ha hazatértem, kigyógyítok mindenkit a migrénből.

Az elmúlt héten egyszer evezni is voltunk, ezúttal egy jófej hajót coxoltam, nagyon kedves teológus edzőlány vezetésével, és ugyan a szél időről időre kivetett minket a partra, a forgalom pedig a péntek délutáni József Attila utcára emlékeztetett, élveztem a menetet. Vasárnap két kedves kollegina keresztelkedett az egyik hallelujázós gyülekezetben, bemerítkezős módszerrel, ahova sokunkat meghívtak. Én is elmentem, érdekes élményben lehetett részem (sosem láttam még ilyen dézsában ruhástul elmerülős keresztelőt), s bár a prédikáció nem is volt rossz, megint hosszasan elmélkedtem a hit hallelujázásra való redukálásának (szerintem szomorú) következményeiről. (A képen a patri-, matri- és ambilineális öröklődés, meg az ausztrál ananguk...)

Hát, ez nem lett valami vidám bejegyzés. Még csak nem is érdekes :) De nem baj, két hét múlva ilyenkor már úgy túl leszek mindenen, mint a sicc, remélem, akkor szórakoztatóbb és lelkesebb taláros vöröst találtok majd a virtuális térben. Azért olyan apróságok javítanak a hangulatomon, mint az otthonról postázott '92-'93-as dvd (featuring a gondtalan, csurdé-purdé seggű, hordóhasú és nagyokat kacagó Borcsa, meg a hozzá hasonlóan ifjú és vidám Édesanya, Csiszérek és Schefflerek :), a Nemzeti jövő évadra szóló bérletei (ki jön velem Hamletet nézni? ;), a túró rudi készlet, a fel-feltűnő nap és, hogy mindenki más is senyved. Drukkoljatok továbbra is lelkesen!

"Vadgesztenyék gyertyái fénylenek"

   Ez az egyik kedvenc sorom az egész Naptár-ciklusból, úgyhogy muszáj volt még betennem címnek, mielőtt az összes vadgesztenye elvirágzik - itt már nagyon a végüket járják. De mondom, ez legalább annyira májusi, mint az orgona ága, a barackfa virága meg az aranyat érő eső. Egyébként az eső is fantasztikus, az elmúlt napok záporai után olyan igazi frissítő, eső áztatta földillat lengte be a várost, mintha már nyár lenne.

   Pedig nem. Mikor múlt szerdán visszaérkezett a második summative is, az év végi jegy 50 %-át érő kriminológia, melyet sokkal elégedettebben is adtam le, mint a korábban emlegetett antropológiát, eléggé elkámpicsorodtam. A javító szépen megdicsérte a mű érdemeit, tett néhány kritikus megjegyzést, és adott 58 %-ot. Mindenféle világvége-gondolataim támadtak, valószínűsítettem, hogy még az osztályozás esetleges szigorodása mellett is sokkal bénább/lustább/összeszedetlenebb lettem a második trimeszterre, alkalmatlan vagyok és hülye.

Ma szerencsére sikerült randevúznom az akadémiai tutor-ommal, aki pont kriminológiát tanít. Az esszémet elolvasva felvetette néhány plusz százalék lehetőségét (így átcsúsznék a 2.1 kategóriába), de azt is megmondta, hogy a legnagyobb gond a stílusom, a nyelvhasználat és ilyesmik. Attól tartok, ezen csak sok-sok olvasással és hosszas gyakorlással lehet igazán segíteni. Hála Istennek a ma végre visszaérkezett Discovering Society esszém (szintén a végső jegy felét érő) First lett. Valószínű, hogy a kutatásmódszertani szakkifejezések, csakúgy, mint a biológiai antropológia latin nevei könnyebben rendezhetők értelmes mondatokká, az elméleti szövegeket - ahol inkább használom a saját szavaimat -  viszont még csiszolgatnom kell.

   Kicsit vidámabb téma, hogy mind az egyetem, mind a St John's "jólétfelelősei" szívükön viselik a vizsgaidőszakot nyögő nebulók sorsát. A főkönyvtár előtt néhány napra ugrálóvárat állítottak fel a bent poshadók felfrissítésére, meg egy életnagyságú Tigris is ugrándozott a füvön ingyen ölelést osztogatva. Én ezeket az örömöket kihagytam, benéztem viszont a college-ban pénteken tartott jazz estre, ahol tehetséges diákok léptek fel a kanapékban terpeszkedő, alkoholmentes koktélokat kortyolgató közönség előtt. A meghívás szerint szabad volt tanulnivalót hozni - én Foucault-t olvasgattam a zenétől pörgő aggyal. Lelkesen várom a holnapi indiai fejmasszázst (tanítás is lesz!) és a szombati jógát is. A college pletykalapja, a kéthetente a vécékben feltűnő Loo News szerkesztősége sem tétlenkedett, egész szekciót közöltek vizsgatippek címszó alatt - avagy hogyan úszd meg a tanulást. Személyes kedvencem, nyilván fáradhatatlanul művelem is: lista arról, mit szeretnél csinálni a vizsgák végeztével... (Meg futok, ott készült az úton a baloldali kép.)

   Mostanság a college egész népe egyhangúan osztja a vélekedést, miszerint a napnak három fénypontja van: a reggeli, az ebéd és a vacsora. Más alkalom nem nagyon van ugyanis szocializálódni, bár szombat este összeröffentünk a srácokkal egy kis palacsintasütésre. A hétvégén a Durham City Regatta evezősversenyre is sor került, egy nem túl kedves lányokból álló és nem túl kedves edzővel bíró hajót coxoltam, de rögtön az elején kiestünk. A főcox szervezésének hála mostantól egy másik, sokkal szimpatikusabb legénységhez csatlakozhatom.

   A következő bejegyzésem publikálásakor már túl leszek két vizsgán, alig várom! Mindenből át kell menni, aztán irány a másodév, az már a diplomámban is nyomot hagy majd. (Ki is választottam a jövőre esedékes tárgyaimat, izgi.) Drukkoljatok nagyon-nagyon!

"Now is the month of maying..."

   "...the marry lads are playing, falalalala." - énekeltük még februárban vidáman és felszabadultan Thomas Morley madrigálját. Most lenne itt az ideje, de nem sok párt látni táncot járni a tarka réten. Gyanítom, ez egész májusban így marad, de majd a trimeszter utolsó heteiben pótoljuk a nyárköszöntő viháncolást. Hála Istennek, az időjárás még mindig nem tükrözi a nyomott hangulatot - a kék ég, tűző nap, a feketerigók és a folyóparti zöld dzsumbuj  (a képen a sok medvehagyma...) nagyon májusi hangulatú, ez azért oldja kicsit a feszkót.

   Ahogy ígértem, az elmúlt hét legnagyobb részét jegyzeteléssel és olvasással töltöttem. Néha úgy érzem, nem lesz itt semmi gond, nem is kell ám sokat tudni - máskor meg rám tör, hogy ilyen mély esszéket összerittyenteni 1-2 óra alatt teljesen kizárt dolog... Visszaérkezett az egyik summative, sajnos nem kapott olyan dicséretet, mint az eddigiek, s bár én sem soroltam volna a legkiválóbb műveim közé, úgy sejtem, hogy az ifjú (túlbuzgó és/vagy tapasztalatlan) tutor keze is belejátszik a dologba. (Tudniillik, ő már egy másikat is javított az előző trimeszterben, hasonlóan kötekedő módon, és azért ennyivel nem írtam rosszabbat az eddigieknél...) Hála Istennek a családos modul első esszéje szuperül sikerült, úgyhogy még így is egész jó átlaggal vágok neki a vizsgának, de azért pár órára felhúztam magam a csávó miatt. Mindegy. :)

   Szerencsére azért a rokonsági terminológia, Foucault és a különböző módszerek kombinálásának felfedezése mellett más örömöket is tartogatott a hét. Csütörtökön nagyon élveztem a beszélgetést Ralucával (a fenti képbe kicsit besütött a nap), pénteken pedig izgalmas volt megszemlélni a Royal Wedding körüli hacacárét. Tulajdonképpen, bár még mindig a giccsskála tetejét verdesi, már nem vagyok olyan szörnyű véleménnyel a ceremóniáról. Legalább  a britek birodalmi nosztalgiája és nagy nemzeti büszkesége senkinek nem árt, meg még egy jó napjuk is lett tőle. (A képen az ünnepi ebéd desszertje, a Union Jack-be öltöztetett sütike, igazán autentikus környezetben, a Social Research Methods című tankönyv tetején...)

   Május 1-jén itt furcsamód nem a munkások ünneplése terjedt el, hanem inkább a kelta gyökerű népieskedés. Táncolnak, énekelnek, napfelkeltét néznek, folyókba ugrálnak hidakról. Tavaly Oxfordban sok ilyesmit láttam, Durham nem túl aktív hely, s bár a folk society szervezett valami kis akciót, a katedrális mögül nem annyira látszott, ahogy a májusi nap felbukkan keleten. Hétfőn este megnéztem a katedrálisban tartott rövid, interaktív diákszínjátszó produkciót: egy sok szép termet érintő kis séta keretében elmesélték nekünk - bábjáték, árnyjáték, színjáték, illetve egyszerű történet formájában -, hogy mi történt 1539-ben, mikor is VIII. Henrik nekiállt reformálni. A küldöttei többek között feltörték Szt. Cuthbert sírját és holttestét állítólag teljes épségben találták. Megijedtek, de azért az aranykincseket elvitték, biztos, ami biztos. (A képen a játszók a Harry Potter filmekben is szereplő kerengő közepén.)

   Két hét van még az első vizsgákig, de addig még jelentkezem. Remélem, Pestre is hamarosan megérkeznek az "édes május fények", hallom, most kicsit hűvös van. Ahogy mostanában mondani szoktuk, mindenkinek produktív napot!