"S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz, / Dicséretemre nem találsz-e szót, / Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?" :) Mert nekem tetszik! Ugyan csak holnap van a határidő, hétfőn feltöltöttem a plágium-ellenőrző oldalra a szakdolgozatot, tegnap pedig be is köttettem, be is adtam. Az előírás szerinti 12-es betűmérettel, dupla sorközzel, appendixszel kiegészítve 70 oldal lett, 81 tétel szerepel a bibliográfiában - nem véletlenül a szószám csökkentése jelentette szinte a legnagyobb kihívást. 10 ezer szó a határ, a +10% belefér, így 1300 szóval kellett rövidítenem a kész anyagot, hogy elérjem a 11 ezres felső határt. Juliet - tavalyi lakótárs - ellenőrizte a nyelvet, több segítő is átolvasta a kész anyagot, nagyon remélem, hogy a jegy is tükrözi majd az energiát, melyet a nagy műbe fektettem. (Balra az egyik kedvenc durhami szobrom: a kikötött kutya meg bicikli. Múltkor megnéztem a Jankovics-féle Tragédiát, abban meg mindig kutya volt Lucifer, úgyhogy még illik is ide :)
A konklúzió az lett, hogy országaik történelmi és földrajzi különbségei még mindig meghatározzák a magyar és brit ifjak gondolkodását (elsősorban a nemzettudat, nemzeti szimbolizmus és nemzetközi kapcsolatokról való véleményük terén). Mégis, a nacionalizmus-elmélet ismerete, a nemzeti identitás "közepes" mértéke és kritikus szemlélete, és a szélsőjobboldali nacionalizmus elítélése terén sok hasonlóságot mutatott a két csoport. Ebben valószínűleg nagy szerepe van annak, hogy hasonló társadalmi osztályból és hasonlóan kiemelkedő egyetemekről érkeztek az interjúalanyok, de egy kvalitatív kutatásnak nem is az átlag reprezentációja a célja és feladata. Mindenesetre nagyon élveztem az egész munkát, de örülök, hogy végre túl vagyok rajta, és más izgalmas feladatok elé nézhetek! (Akit érdekel, szívesen elküldöm a művet, de ebben a fázisban egyelőre "Csak hódolat illet meg, nem birálat!" :) (Jobbra a vicces ló, aki itt lakik nem messze. Produkálta magát egy sort.)
A gép bizony forog, az alkotó pihenget, bár holnapra még ki kell kicsit pofoznia egy utolsó esszét, de az már gyerekjáték. A terv szerint szombaton érkezik Slemi, és a szünet első egy-két hete közös tanulással telik majd. (Aggodalomra semmi ok, én a napokat a könyvtárban tervezem tölteni, nincs teljes halálra ítélve a hasznos munka!) A szünet feladata a gender és szexualitás és az anyagi kultúra mellett az erőszak és emlékezet esszé is. Utóbbi tárgyból az erőszak memorizálása (magyar szó?) témát választottam. Esettanulmányként a holokauszt alapján hasonlítom majd össze a magyar zsidóság és cigányság erőszakra való emlékezését/emlékezetét. Azt szeretném megvizsgálni, miért különbözik annyira az emlékezet minősége és mértéke (pl. emlékművek, megemlékezések, múzeumok stb.), és vajon van-e ennek szerepe abban, hogy a két csoport elleni modern erőszak milyen formákat ölt. (Pl. Gyöngyösi Márton és Bayer Zsolt visszhangjának összehasonlítása vagy a tatárszentgyörgyi emlékmű sorsa...) (Balra fent szép virág, valaki mondja meg, hogy mi a neve! Nem jut eszembe.)
Érdekes itt az időjárás, napok óta 10 perces időszakok váltogatják egymást: havazás, tűző napsütés és jégeső. A nárciszok is kibújtak, bár idén, a hóvirágokhoz hasonlóan, nagyon késik a virágzás. Szedtem medvehagymát is - ezt az expedíciót tegnap hatalmas sárban hasraesés koronázta meg a csinos szoknyámban, nagyot nevettem, szerencsére senki nem látta. :) Nagyon sajnálom, hogy idén lemaradok a pest-budai március 15-ről, pedig nincs is hőbb vágyam, mint a magyar béke, szabadság és egyetértés. Igyekszem majd legalább a lelkem felkokárdázni (vagy lehet, hogy csinálok egyet papírból...), ti pedig ünnepeljetek otthon helyettem is. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (Jobbra fent ködös-napos Durham katedrális-toronnyal.)
