Most, hogy már majdnem 2 hete
Durhamben és majdnem 4 hete Angliában tanyázom, pont eljött az ideje egy
tisztességes tanévkezdő beszámolónak. A taláros vörös utolsó évadját kezdi a
macskaköves dombokon, ejtsünk most pár könnycseppet a rohanó idő felett… De
azért ne sokat, inkább vessük szemünket a durhami harmadév szívmelengető
örömeire. Hiányzott már az irodalmi Borcsa, mi? :) A fantasztikus, napos és hosszú nyári szünet után
(képek az olasz túráról), melybe Kecskeméttől Bagig, Fonyódtól Ravennáig és
Nagyváradtól Londonig minden belefért, szeptember 22-én repültem vissza a
szigetre. A Sleminél töltött két hét persze szempillantás alatt eltelt, bár a londoni mókák mellett belefért Dávid látogatása Brémából és egy oxfordi kör is Raluval, Krisztáékkal,
Jannékkal. Október 6-án vonatoztam fel a szeszélyes időjárású Londonból a
megbízható állandósággal hideg Durhambe. (Fent egy észak-olasz hegyi tavacska.)
A trimeszter első hete főleg
bevezető órákkal telt, de arra pont elég volt, hogy teljes lázba hozzon a
tanévet illetően. Szociológiából a duplakredites szakdogához új témavezetőt
kaptam, egy igen hasznos tanácsokat adogató profnénit, aki a módszertani
fejezet azonnali megalkotására biztatott. Elmagyarázta, a lényeg az önálló
kutatás és ismereteim bizonyítása, a nagy minta helyett inkább mélyebb válaszok
keresése. Ezért aztán a kérdőíves akcióról letettem, interjúk lesznek, s
remélem, fókuszcsoportok. Hamarosan elkezdődik a kérdések tesztelése, ehhez
lelkes politikát, jogot és nemzetközi kapcsolatokat tanuló ismerősöket
igyekszem majd megnyerni… Be vagyok sózva. (Fent a firenzei Santa Maria Nouvelle templom.)
Nem kevésbé izgalmas a maradék négy
tárgy. Tanulok jogi antropológiát és „nem emberi antropológiát”. Utóbbi az
állatok (és egyéb nem emberi entitások, pl. tárgyak és szellemek) az emberi
kultúrákban betöltött szerepét vizsgálja, egy fiatal, román származású előadó
vezetésével. Matei személyes sztorival magyarázta el a kérdés lényegét: a 80-as
években családostul Franciaországba emigráltak, ő kisgyerek volt még. Franciául
nem beszélő nagy-nagynénikéje vigyázott rá, aki egyszer tonhalkonzervet
vásárolt, s azzal etette meg a kisfiút. Matei édesanyja hazatérve
megállapította, hogy macskakaját kapott a gyerek. A nagynénike nem értette. Mi
az a macskakaja? Ez teljes nonszensz. Romániában órákat áll sorba az ember,
hogy húst szerezzen a családjának, itt meg külön konzerv a macskáknak? Kizárt. :) Tudva, hogy mennyit elmond a két társadalom adott
helyzetéről és szerkezetéről a macskakonzerv létezése, bárki beláthatja, milyen
fontos kérdésekről szól majd a tárgy. (Balra fent egy velencei macsek, ő nem áll túl nagy tiszteletben...)
Anyagi
kultúrából heti két órára
találkozunk. Ez általában előadás + szeminárium technológiáról, művészetről és
egyéb anyagi kultúrát érintő kérdésekről, de sokszor lesz gyakorlati
foglalkozás is, múzeumlátogatás, rajztanulás, fotózás. Az év végén egy esszé
mellett a fő számonkérés a párokban elkészített kiállítási tárló lesz. Egy
adott kultúra vagy egy bizonyos motívum bemutatására szerveződnek majd a
remélhetőleg szépen, ízlésesen és érdekesen összeállított tárlók, amelyek egy
évig ki is lesznek állítva a tanszék épületében. Válogathatunk a 2300 tárgyat
tartalmazó gyűjteményből, de saját anyagokat is lehet használni. Már tervezem,
hogy a Kelet-Európát illetően felettébb hiányos kollekciót nagylelkű korondi
kerámia / viaszos pirostojás / háziszőttes adománnyal fogom gazdagítani :) (Fent az emberi eszközhasználat egyik korai példája: a Paradicsomból kiűzött Ádám és Éva földet művel a modenai dóm falán...)
Szociológiából a maradék krediteket
A gender és szexualitás szociológiája
adja. A nagyon fiatal előadó most került a tanszékre, még friss és lelkes,
ráadásul a téma sem az a bealvós, úgyhogy nagyon izgalmas előadások várhatók. A
tanár megmondta, hogy érzékeny és felkavaró kérdésekkel lesz dolgunk (aki nem
bírja, jobb, ha még az elején távozik), vitát vár (de csak tudományos érvekkel
– az undor és a Biblia ez esetben nem releváns, szerencsére), és év végére egy
nagy, félszakdogányi esszét egy szabadon választott, a tárgyhoz kapcsolódó
témáról. Az előadásokon lesz homoszexualitás, prostitúció, pornó, Freud,
patriarchális társadalom, abortusz, szexuális bántalmazás, szerelem, feminizmus
– esszétémának pedig máris eszembe jutott a vallásos szextilalom Foucault-ból
kiinduló vizsgálata… (Balra fent a modenai dómon ábrázolt hermafrodita – az alkotás nem épp a bigott vallásosság példája.)
A tanulmányoktól tehát be vagyok
sózva, olvasok és írok lelkesen, de – bár a környékről sok jófej ismerős
elvándorolt durhami tanulmányai végeztével – társadalmi életem továbbra is
Borcsa-sztenderd. A nyelvtanulós külföldi évre távozott Juliet (Franciaország)
and Katie (Palesztina) helyett Abi teológius barátnője, Beth és az én román
haverinám, Laura lettek az új lakótársak. Előbbiek hiányát ugyan nem
pótolhatják, de nagy örömömre ők is illeszkednek a ház már megszokott
„konyhában véletlenül összefutva órákon át világmegváltunk”-profiljába. Laura
kelet-európai, jófej virtusát már eddig is jól ismertem, és a tőlem szinte
mindenben különböző Beth is érdekes beszélgetőpartner és kellemes lakótárs. A
közelben akadnak még azért john’s-os
barátok, például a Tobyékhoz idén csatlakozó japán barátnőm, Moni, illetve
kontinentális alakok is. Fontos fejlemény Vonnák Dia érkezése (ő eredetileg
Ribáry Marci oldalbordájaként ismeretes, de már a saját jogán is jó barát), aki
antropológia MA-t kezd, ráadásul 5 percre lakik tőlem. Lesz sok lecsó,
túrógombóc és beszélgetés. (Jobbra fent egy modenai árkádsor.)
A hétvégén nemcsak Slemi érkezik
látogatóba, de Ralu is, így mindketten itt lesznek a III. Töki pompos esten,
melyet ismét a forradalom közelgő évfordulója apropóján szervezek lelkesen. Az
idő valóban nagyon hűvösödik, a halloweeni dekoráció sokasodik, a Wear-parti
fák leveli sárgulnak és hullanak – de a durhami szobákban dolgoznak az agyak,
íródnak a szakdogák, fogy a tea, néha a pálinka is, pattog a kukorica… És a világ
is gyakran megváltódik, ami nem árt, mert ádventig még bő 6 hét hátra.
