Ádvent küszöbén - avagy "ég felhői, nyíljatok szét..."

   Mindig mondtam, hogy a karácsony nagy találmány, november végére már úgy várja az ember ádventet, mintha a mézeskalácssütés meg a fenyőágak kiaggatása felérne magával Jákob fejedelmével. Hosszasan nézegettem az énekeskönyv ádventi felhozatalát, és szinte mindegyik dalban találtam pont ide fittelő sort az éj ködéről (133), a sötétség  elmúlásáról (131), no meg az ég felhőiről (149)... Tökéletesen novemberi itt az idő, bár néha meg-megvillan a nap is, de a boldog okos szüzeknek már délután 4 körül lámpafényt kell gyújtania (144), ha látni is szeretnének a nagy esszéírásban...

   Sajnálom, hogy így ellustultam blogírás tekintetében, de Slemi megmondta, hogy valamivel a népet is etetni kell, úgyhogy most végre visszatér az irodalmi Borcsa! :) (A képen balra a hétvégi Lumiére "fényfesztivál" egyik műalkotása: a katedrális belülről. Hatalmas tömegeket vonzottak a városszerte kiaggatott mindenféle fényes tárgyak - nekem egyedül ez nyerte el igazán a tetszésem.)

   Az elmúlt két hét mozgalmasan telt nagyon, mindenféle vacsorák és egyéb alkalmak tarkították. Volt közte formal, szülinapi köszöntés, nemzetközi összeröffenés Kelet-Európa durhami főhadiszállásán bolgár uborkalevessel, magyar tejfölös pogácsával meg román krumplisalátával, és rengeteg szomszédolás is. Annyira élvezzük a gilesgate-i létet, hogy Abivel már nemcsak, hogy jól eldöntöttük, maradunk a házban, hanem két további partnert is találtunk a külföldre utazó Juliet és Katie helyére. (Ez a nyelvészek sorsa, remélem, túlélik a lányok az arab gyakorlatot Jemenben meg ilyen helyeken...) Én Laurát, második számú román haverinámat szerveztem be, Abi pedig egy teológus barátnőjét, Beth-t - aki véletlenül pont Laura kolleginája a Van Mildert-ben, úgyhogy jól összeértek a szálak. Irtó praktikus megoldás, szuper lesz jövőre is a finom, meleg kis szobácskámban lakozni. (A képen jobbra Katie-vel élvezzük a frissen beszerzett vízipipát, hiába, az arabok rontása elért Albionba is.)

   Az evezés remekül megy, szerdán kerül majd sor egy regattára itt Durham-ben, mely Senate Cup néven fut. Nagyon hosszú a pálya, a Wear (ld. balra elég szürkén) egész evezhető szakaszát befedi, ami a lányoknak nagy megpróbáltatást jelent - nekem pedig az Elvet Bridge szűk pillérei között való átkormányzást, verseny keretében most először! Eddig minden alkalommal sikerült csont nélkül venni az akadályt; remélem, valami idegen ellenfelet fogunk ki, akik majd jól fennakadnak a hídon. :) Egyéb tanuláselkerülő időtöltés még a hétfő esténként tartott Taizé alkalom a Hild-Bede college kápolnájában, ahol mindenféle nyelveken lehet gyertyafénynél énekelni - sztenderd Taizé, de nagyon élvezem. Meg az is meghatározza itt a novemberi napokat, hogy a BBC-n elkezdődött a kedvenc dán krimisorozatom (Fyorbidelsen - The Killing) második évadja, már tavasszal is emlegettem, jót tesz az ember adrenalinjának, meg a norvég mintás kötött pulcsi is visszatér a divatba. ;)

   Az esszéken igyekszem dolgozni, már tényleg csak bő 3 hét van hátra a trimeszterből. És itt a drága ádvent is, a hétvégén Katie-vel szuperkontinentális dekorációt készítünk (elvileg... nem tudom, hol tudnánk koszorút szerezni...), lesznek finom karácsonyi illatok meg Love Actually-nézés, mert anélkül nem ádvent az ádvent a csajokkal. Ez a term legjobb része: rengeteg írás, olvasás, rengeteg ember, forralt bor, a lelkem fele már otthon süti a flódnit és sétálgat a Vörösmarty téren, a másik fele meg itt melegszik a lassan felengedő angolok és amúgy sem fagyos keleti szekció társaságában. De, Budapest, nemsokára jövök! (A képen a katedrális kerengője, nagyon erős napsütésben. Értelemszerűen nem most készült a fotó...)

Remember, remember the 5th of November...

A BBC honlapja egész kis kollekciót közöl idén is Guy Fawkes-ról, aki 1605-ben november 5-én próbálta felrobbantani az angol parlamentet meg I. Jakabot. Mint megtudtam, szegény Guy 18 hónapig tervezte az akciót, s alig néhány órán múlt a sikere. Letartóztatása után hosszasan vallatták, de csak több napi kínzás után árulta el saját és társai nevét. Az (egyébként csak különleges királyi engedéllyel legális) kínvallatás annyira megviselte, hogy még 1606. januári kivégzésének helyszínére is csak a hóhér támogatásával tudott elmenni. Utolsó szavaival a király és az állam bocsánatát kérte. Nekem szimpatikus fickó ez a Guy, de azért megnézem ma a Grey College tűzijátékát, megünnepelni, hogy a derék protestáns Jakab túlélte november 5-ét... Emlékszem a tavalyi Bonfire Night-ról szólól bejegyzésre, rémlik, hogy a 2010-es november is rettentő gyorsan eltelt, erősödik az ingerencia az esszék elkezdésére...

Kiderült, hogy a kissé népszerűtlen statisztikai tárgyból is be kell adnunk egy irományt, melyhez a nemrég megismert SPSS programot kell alkalmaznunk, többek között... A kedves kínai előadó nagyon türelmes, minden kis apróságot megmagyaráz - ami nem is árt, az előadásokon mindig Laura (második számú román barátném) közli a felvetett problémák megoldását rekordidő alatt, hiába, a kelet-európai matekórák... :) Nagyon izgalmas a rokonsági antropológia esszé témája: mi - ha van egyáltalán - a kapcsolat a párválasztás és a házastársválasztás között különböző kultúrákban. Több cikket olvastam már a témában, többek szerint a romantikus szerelem teljesen nyugati koncepció, mások ezt tagadják, de belátják: a világ legtöbb társadalmában a házassághoz semmi köze nincs. Azt hiszem, az érdekes kutatás végeztével is csak annak fogok örülni, hogy én követhetem a nyugati modellt... Gazdasági antropológiából bizonyos Bohannan kutatásán alapul majd az esszé. A bácsi a nigériai tiv-ek gazdaságát vizsgálva három kereskedelmi réteget írt le (nagyjából: élelmiszer, rabszolgák, feleségek), melyek egymástól elkülönülve működnek, köztük nem folyik csere-bere. Azt kell majd megvizsgálnom, vajon a kapitalizmusban léteznek-e hasonló szférák.

A társadalmi életemet persze sosem kell félteni. Múlt héten elkezdődtek végre az evezések: nem túl nagy örömömre a heti egy edzésre szerda hajnalonként kerül sor, úgyhogy a fél 6-os kelés lett a normális. Hála Istennek, idén már nem izgulok annyit, mint tavaly, aludni tudok kedd esténként, és eddig az eső is elkerült, meg az ugyan billegős, de számomra csupa öröm, remekül kormányozgató Grackle-t használjuk a tapasztalt evezős csajokkal, a folyó menti színes fák (ld. fent) gyönyörűek - eddig nagyon élvezem a coxolást.

Tegnap összevont családi vacsit tartottunk Katie-vel, mivel az ő college-férje, Will Toby lakótársa, ráadásul a srácok itt tanyáznak a szomszédban, úgyhogy minden adott volt a két família összegyűjtéséhez. Katie és Will két vér szerinti és egy örökbefogadott gyereke, meg a mi Dimitar-unk és az adoptált Bülent jött el, a lányunk sajnos nem ért rá. Így is remekül sikerült a vendégség, a végén a férjek segítettek mosogatni, meg hatalmasat beszélgettünk négyesben, úgy tűnik, jó ez a kombó :)

A hét legnagyobb eseménye mégis a délről érkezett Ribáry-különítmény szerdai látogatása volt. Nagy örömömre elég sűrűn járnak errefelé, Eszti (ld. fent) és Marci most az édesapjukkal érkeztek pár órára. Meghozták az otthoni szeretetcsomagot is, úgyhogy a paprika- és kolbászkészletek feltöltve, és végre van otthonos függönyöm meg nagyon szép kispárnáim is. A hatalmas csajos beszélgetés sem maradhatott el, a városban sétálva pedig még a harmonikás bácsival (ld. jobbra) is találkoztunk, aki nyilvánvalóan földink, és aki a tiszteletünkre a híres-neves Kombinált fogó című műremeket játszotta...

Most, hogy eltelt a trimeszter fele (!!), épp ideje volt budapesti szót hallani, nincs sok hátra, és látom az otthoniakat megint... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a már egészen elvadult karácsonyi nyomulás, dekoráció, vásár, "foglald le a vacsi helyszínét"-invázió és egyebek. Én még 3 hétig, ádvent kezdetéig kitartóan ignorálom a rénszarvasokat és koszorúkat, de aztán lesz nemulass, mert ha egyszer beköszönt a november, már tényleg vége a nyárnak, s jöjjön a karácsony! Addig igyekszem küldeni a jelentéseket, de a legfontosabb biztos: még mindig nagyon élvezem a másodévet. :)