Ülök a kisgatyámban a kertben, langy nyári szél fújdogál, iszogatom a kávécskámat, írogatom a blogocskámat... Már majdnem egy hónapja nem adtam itt hírt, úgyhogy épp itt az ideje! Főleg, hogy addig is kihasználhatom a brémai déltengeri napok egyikét: már a hét eleje óta és legalább 25 fokos "kánikula" uralja a várost, mindenki a Weser-parton heverészik, sőt a szabadstrandot is ellepték a fürdőzők, fogy a fagyi, sülnek a kertekben a grillezett húsok. Nem panaszkodunk, de visszatérésem óta ez az első néhány szép nap, májusban nagyjából végig zuhogott az aranyat érő eső. De mi mindenről nem számoltam még be...! (Balra egy kedves berlini veréb. Ott még sok van belőlük!)
Bő 4 hete, pont visszaérkezésem után kezdődött a brémai Volkshochschulé-ban a német nyelvtanfolyam. Apróbb gondok adódtak (néhány óra elmaradt, az egyik tanár pedig nem áll a helyzet magaslatán), de alapvetően nagyon élvezem! Elég nagy a csoport, aminek az az előnye, hogy egyszerre majd' húsz nemzet képviselteti magát (van köztünk spanyol, olasz, horvát, macedón, lengyel, grúz, román, moldáv, iráni, marokkói, togói, szenegáli, guineai, kínai, indonéz, venéz, ecuadori, mexikói, no meg persze a kis magyar), és meglepő, hogy mindenki jófej, jó humorú, kedves - tapasztalataim szerint az ilyen nyelviskolákban mindig akad egy-egy fura figura. A tanárok közül bizonyos Jürgennel teljesen meg vagyunk elégedve, ő hatvanas bácsi, de szuperül kommunikál és magyaráz. A heti 4x4 óra azért érezteti hatását - nemcsak kimerülök tőle, de érezhetően javul is a németem! Éljen! :) A legtöbbet talán a magabiztosságom fejlődött, de biztosan helyesebben és választékosabban is beszélek. Úgyhogy mindenképp volt értelme idejönni emiatt is :) (Jobbra fent egy korábbi románom: durhami Laura haverinám, akivel Hamburgban futottunk össze egy kávéra.)
Többen hallottátok már a nagy hírt: május 1-én Berlinben megszületett Johannes és 'Oma Agnes' unokája, Jonathan! A múlt hétvégén meg is látogattuk őt és szüleit, Charlottét és Lupit (a bébi is a 'Lopp' családnevet viseli), és nagy elfogódottsággal nézegettük a Scheffler-szemű és egyelőre hajviseletében is Johannesre emlékeztető kisbabát. Ezen a hétvégén nekem más programom is volt Berlinben: Slemivel találkoztam, néztünk emlékművet és múzeumokat, ettünk perecet és hosszú bolyongás után véletlenül megtaláltuk a kreuzbergi perzsát is, ahol az ünnepi (másodikévfordulós) lakmárt meg akartuk ejteni :) Nagyon jól éreztük magunkat, az ilyesmiből tankol fel az ember a következő magános hetekre. (Balra fent Slemi, a dicsőséges Mayer Amschel szerepében. A zsidó múzeum egyik játékában középkori zsidókként bizniszelhettünk saját magunk, földesurunk és a zsidó közösség javára. Slemiről kiderült, hogy "minden képessége megvan hozzá, hogy sikeres "udvari zsidó" (azaz az uralkodó pénzügyeit intéző bankár) lehessen". Én - mint Esther Liebmann - ellenben "sok pénzt vesztettem és sok ellenséget szereztem. Kitiltottak a földről és koldulásra kényszerülök." Azt tanácsolták, a jövőben legyek óvatosabb.)
Zajlik az élet Johannes színházában is: május elején bemutatták a nagy izgalommal várt 'Blick der Tosca' című darabot, melyben az újdonsült nagypapa is szerepelt. A prózai színház művészei készítették az előadást, mely tovatűnt ifjúságukon merengő öregemberek életképeiből állt, s melyet Sartre Zárt tárgyalás című opusza és egy olaszországi, idős operaénekeseknek fenntartott otthonban készült dokumentumfilm, no meg persze Puccini operája ihletett. Johannes járkált a színpadon, énekelt, a végére pedig kiderült, hogy ő tulajdonképpen a halál, aki végül sorban kiíséri a szereplőket a szereplőket a színről. A hónap folyamán láttuk a Büchner-féle Woyzecket Tom Waits zenéjével kísérve, tegnap pedig Herta Müllerrel volt író-olvasó találkozó a színházban. Még a Lélegzethinta német példányát is sikerült dedikáltatnom! (Jobbra szintén a zsidó múzeum egyik mókája.)
Holnap este indulok Angliába, Jannékat látogatni, a következő hétvégére pedig Eisenach-Weimar-Lipcse vonalú Bach-túrát tervezünk Ágicával. Ezekről szóljon a legközelebbi beszámoló - addig is küldöm a napsütéses öleléseket Brémából!
