Kezdem a végén, mert hiszen ott hagytam abba, hogy leadtam a szakdogát. A legfrissebb hír - és egyben durhami pályafutásom talán legjobb híre -, hogy tegnap megérkezett a nevezett mű eredménye: 80%-os first lett. Hatalmas megkönnyebbülés és nagy öröm ez. Úgy kalkuláltam, kis szerencsével még a teljes diplomám is lehet first ennek köszönhetően, de ha az nem jön össze, a kis bébimre (ahogy Laurával emlegettük műveinket...) akkor is nagyon büszke leszek :) Partneremmel, Georgiá-val tegnap befejeztük az Anyagi kultúra tárló összeállítását is, és abszolút egyetértünk, hogy a miénk a legszebb széles e tanszéken. A következő bejegyzésben lesznek fotók is, pénteken borozgatós megnyitó ceremóniára kerül sor, jövő péntekre pedig egy esszét is kell írni még e tárgyból. A trimeszter elején leadtam a Gender és szexualitás szociológiája és az Erőszak és emlékezet esszét. A május 15-i politikai és jogi antropológia vizsga az utolsó megmérettetés; hála a kedves görög előadónéninek, mind a tizenkét kérdést (melyekből kettőt kell megválaszolni) gyakorlatilag szó szerint tudjuk, így talán erre is menni fog a felkészülés.
Visszafele haladva az időben: pár napos pesti és győri hazaugrásomat (április 15-19.) egy londoni-oxfordi hétvége előzte meg. Oxfordban jókat beszélgettem Jann szüleivel, megcsodáltam a család (szerintem meglehetősen rémisztő) botsáska-kolóniáját, birkóztam a lassan kilenc éves Jannal, és megnéztem Hannát és Noémit is a Szendrői-lakban. Ezt az akciót előzte meg Krinya látogatása Durhamben (április 7-11.). Hatalmas beszélgetések, katedrális-bámulás, társasozás Tobyval és Nathannel (jobbra), brit társadalomkritikus filmes este, Newcastle-i hidak építészeti elemzése, és könyvtárban üldögélés is belefért a pár napba, na meg persze rengeteg szórakoztató fénykép készítése, ahogy látszik.
A húsvéti hétvégét Leeds-ben töltöttem Abinél, az a kirándulás is remekül sikerült. Jól esett végre egy nagyvárosban járni, embereket látni, és egy rendes családi házban tölteni pár napot. Abi családja irtó jófej, és - állítólag - én is szimpatikus vagyok nekik; Abi édesanyjával különösen jókat dumáltunk. De találkoztam nagyszülőkkel és egyéb rokonokkal is, sétáltunk erdőn-mezőn és a városban, voltunk baptista húsvéti istentiszteleten és ettünk báránysültet is. Az én húsvéti kalácsom is nagy sikert aratott - a sonkát és tormát azért hiányoltam. Még korábban, a tavaszi szünet elején Slemi töltött 10 napot Durhamben. Ahogy korábban ígértem, én rendíthetetlenül tanultam, a fiatalurat kevésbé ihlette meg a finom északi levegő, de legalább egy bő hétig jókat ehetett.
Mostanra Mr Marinan igencsak előrehaladt a munkával, immár lemetszett ágak sokasága borítja a füvet. El is kezdem végre azt a fránya Foucault-t és Gramsci-t, és reménység szerint lassan az Anyagi kultúra esszét is, hogy jövő hét végén nyugiban slemizhessek (ti. cirka egy éve szakadt meg a taláros naplója, annyira megszeppent ugyanis az eseményektől, hogy csak októberben tudta folytatni... most nem szeppenek meg már, mondom, jövő héten jön Slemi ünnepelni :). Bő két hét múlva irány Pest; Ambrus, addig is tanuld szorgosan a kátét, ki-ki készüljön témazárókra és vizsgákra, és drukkoljon nekem is. Jó napot kívánok, Isten áldásával! (Ti. elkezdtem lefordítani az Abigélt angolra Abinek, mert ezt más még nem tette meg, bizony, Szilvi, lehet, hogy majd elküldöm korrektúrára! :)
