"...vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár..."

   "...s zajong a március." Még egy hét van márciusig, de Radnóti sora már most teljesen fittel. Néhány napja csapott meg először a tavaszillat, és a tündöklő napsütést időnként random felváltó szakadó hóesés is a tavasz biztos jele. Juliettel is azt beszéltük, a tavasz igazi tinédzser, teljesen be van kattanva a rendezetlen hormonoktól, egyszer ide kap, máskor oda, maga sem tudja, mit akar igazán, teszi, amihez kedve van, szeszélyes, vad, vidám. Ettől aztán teljesen boldog lettem, ébred a természet, a hóvirágok a végüket járják, mindjárt itt van Szt. Dávid napja (a walesi nemzeti ünnep) meg a nárciszszezon is, hosszabbodnak a nappalok, és pár hét múlva szünet! (Jobbra a katedrális, alább meg képek a szülinapi buliról. Rögtön itt lent a lakótársakkal: balról jobbra Juliet, Abi, Katie.)

   A pénteki 21. szülinap is nagyon vidáman telt, úgyhogy ennek is betudható a remek hangulatom :) Ezúton is köszönöm mindenkinek az emaileket, telefonokat, smseket és leveleket! Az egyetem is tiszteletben tartotta a nagy napot, semmi kötelezettségem nem akadt, így nyugodtan élvezhettem a napsütést, meg készülődhettem az esti partira. A Dédi-féle csodatorta még előző nap elkészült - kedves lakótársaimnak a családi és nemzeti hanyományokra hivatkoztam (t.i. angol torta = sütemény, krém nélkül...), de a teljes igazság az, hogy ennél jobbat senki nem tud sütni (ebben persze Dédinek is szerepe van!), úgyhogy gondoltam, szülinapom alkamával megtartom magamnak ezt a privilégiumot :)

   Aztán mire megérkeztek a vendégek, elkészült a fánk is (farsang farka...), a zsíros kenyér és minden. Bő huszan jöttek el, mindenkinek nagyon-nagyon örültem: nagyjából egyenlő arányban képviseltette magát a durhami kelet-európai kirendeltség meg a John's-os brit haverok. Külön nagy ajándék volt, hogy Londonból befutott Slemi meg Sasha (Laura orosz lovagja, akivel az erdélyi szilveszter során lettem nagyon jóba). (Raluval és velem ők ketten szerepelnek a lenti képen is.) Folyt a pálinka, mint az Olt vize, szólt a balkánbeat, megtömtük a vízipipát, remekül mulattunk. Nagyon élvezem, hogy valahogy mindig sikerül jó érzéssel összeválogatni a vendégsereget, egymásnak teljesen idegen emberek beszélgetnek nagyokat, a háziasszony meg azzal cseveghet, akihez éppen kedve van :)

   Ami a term hátralévő harmadát illeti, pont jut rá három esszé, úgyhogy nem fogok unatkozni. Terjedelmes anyagot szedtem össze a brit bűnözésről (még a könyvtár hatalmas, földalatti szekciójában is jártam, ahol állami kiadású statisztikai jelentéseket gyűjtöttem...), úgyhogy remélem, sikerül megírni a kirekesztős cuccot hamar. Angoléknál húshagyó kedd a palacsintanap, sütöttem is mindenkinek fincsót, és nutellás palacsintával búcsúztattam a csokit - legközelebb húsvét vasárnap eszem, gyanítom, túró rudi formájában... Már csak három hét és indulok haza!

Abszolút félidő

   Alig merek a kedves olvasóközönség szeme elé kerülni - mea culpa, nagyon régen írtam utoljára. Nem lehet viszont kihagyni az alkalmat: a ma kezdődő hét jelöli durhami pályafutásom félidejét, már amennyiben trimeszterekben gondolkodunk. Fantasztikus! Lassan közelebb a graduation, mint a matriculation, igyekezzen mindenki még addig meglátogatni! ;)

   Ami a tanulmányokat illeti, ha el is telt a term fele, a négy beadandó summative (év végén is számító) esszéből még csak egy készült el - viszont mivel a statisztika feladatsor önmagában többet ér (egy tárgy 80%-ának felel meg) mint a másik három együttvéve, ráadásul rettenetesen unalmas munka volt, mondhatjuk, hogy a nehezén túl vagyok :) Dolgozom a társadalmi kirekesztés szociológiája esszén, sajnos nem annyira izgi, mint lehetne: a bűnözés és kirekesztés összefüggését az USÁ-ban és az Egyesült Királyságban vizsgáló kérdést választottam a három lehetőség közül. Igyekszem hamar befejezni ezt is, hogy aztán a magyar nacionalizmusra és a politika és vallás összefüggéseire fókuszálhassak.

   Az elmúlt hetekben, ha a blogig nem is jutott el a hírük, történtek mindenféle események. (Például kikeltek a hóvirágjaink, tele a kert, ld. balra.) Katie-vel elvittük a két collingwood-os lakótársat a John's skót formal-jára - még sosem jártak taláros vacsorán -; néhány frissen haladó kategóriába került evezős leánykával részt vettünk egy versenyen (a híd eszén most is túljártam!); és persze nagy élet van a házban is. A vacsoravendégek gyakoriak, viszont külön figyelmet érdemel az aktuális Ribáry-látogatás. Marci a múlt hét végén először egyedül ugrott be egy estére (pubvacsi után hiper-szuper, balkáni hangulatú partin vettünk részt, a banda Hava nagilát és KombináLt fogót játszott, mi meg roptuk lelkesen), majd kedden Diával, a barátnőjével tért vissza még egy nagyot beszélgetni. A jó hangulatot persze pálinkával alapoztuk meg - hogy is lehetne másképp? :) -, de még így is maradt elég a pénteki szülinapi bulira, ahol a terv szerint a (tényleges és/vagy tiszteletbeli) kelet-európai szekció majd jól megtanítja a briteket a virtusra. De erről majd legközelebb.

   Egy hete nagy feladatra vállalkoztam: nagyon kedves college-tutorom kérésére (aki a kerületi anglikán templom lelkészének felesége) egy napig kutyaszitteltem a parókián. Az egész család elutazott, így szegény Fred egyedül maradt: etettem, itattam, simogattam, sétáltattam, pisiltettem, az éjszakát is a házban töltöttem. Nagyon barátságos jószág a Fred, jól összehaverkodtunk, még a reggelit-vacsorát is elfogadta tőlem. (Jobbra Fredet nyüsztölöm, Laura fotózott.) Pénteken sem itthon aludtam: sor került az első sleepout-ra a katedrálisban: minimum 25 font összegyűjtése fejében (ezúton is kösz a cambridge-i, nottinghami és oxfordi adományokat! ;) egy éjszakát az ezer éves falak között táborozhattunk. A pénz egy fiatal hajléktalanokat segítő helyi szervezethez került, mi meg néhány órán át megtapasztalhattuk, milyen remek móka "hajléktalannak" lenni. Két bazinagy oszlop között raktuk le a földre a kartondobozokat, arra került takaró, hálózsák, négy-négy réteg alul-felül, sapka, sál, melegvizes palack - úgyhogy nem is fáztam a végén! Nagyon jópofa élmény volt a katedrális-szerte letelepedett rengeteg diák, beszélgettek, játszottak, énekeltek - aztán mikor éjjel felriadtam, a sötétben már csak néhány hortyogó kollégát lehetett hallani... :)

   (Balra a Juliet/Katie helyére jövőre beköltöző lakótárs, Beth üldögél velem az oszlop tövén...) Remélem, a napló következő fejezete kicsit előbb jelentkezik, hátha megszáll gyorsabban az ihlet majd. Itt csak egyszer havazott az elmúlt hetekben, az is csak elcsúszásra volt alkalmas mennyiség, most meg már, én bizony érzem, jön a tavasz! Mire pár hét múlva hazaérek, már otthon is vége lesz a hóvirág-szezonnak. Ezt már románul is tudom: trece iarna, vine primăvară! ;)