Március 1-je van, végre! Éljen
Szent Dávid és Wales, éljenek a nárciszok, éljen a tavasz! Ez, ha minden igaz, azt jelenti, hogy legálisan lehet megint Áprilyt idézni. A Tavasz a Házsongárdi temetőben mondjuk még egy kicsit odébb van (úgy egy hónappal, akkor megyünk Kolzsvárra :), de a Március már megjött, aminek én borzasztóan örülök. Tegnapelőtt pont olyan szerelésben szaladtam nagy megkésve a módszertani szemináriumra, mint amit, emlékeim szerint, a Szigeten avattam fel augusztusban, nem mintha 30 fok lett volna, de minimum 15 összejött, úgyhogy szép az élet. Tegnap is fantasztikusan sütött a nap, így hát soron kívül beiktattunk pár óra
focizást a klubbal - a rövidnaci-napszecsó kombó meg annyira feldobott, hogy legalább kétszer hozzá is értem a labdához! Emiatt lett pár sérülésem (a srácok nem viccelnek...), de katonadolog :)
Az elmúlt hét eléggé a
Társadalmi kirekesztés szociológiája-esszé jegyében telt, de nem hiába. A terv szerint, hétfőn sikerült befejezni, tegnap pedig Juliet is átolvasta, így ma dobozba került. A kirekesztés és a bűnözés kapcsolata volt a téma, brit és amerikai kontextusban - ezt először szörnyen unalmas címnek találtam, de aztán felfedeztem a megoldást! A választ leszűkítettem arra, hogy miért lesznek a kirekesztett figurákból gyakran bűnözők, még szűkebben pedig a brit és amerikai börtönökben felülreprezentált etnikai kisebbségekről írtam. Mondanom sem kell, elég könnyen megtaláltam a magyar párhuzamot, és egy sereg nagyon érdekes és összetett okot sikerült találni, természetesen UK-USA szakértő irodalommal alátámasztva. Nem árt vigyázni a cigánybűnözés szóval - aki a jelenlétemben elejti, a továbbiakban számítson teljes szellemi vereségre.
A nagy esszéírás cseppet sem csappantotta meg a szociális életemet. Péntek este a lakótársaknak sütöttem pizzát, és nagy filmnézős estét csaptunk, szombaton pedig alternatív-balkáni arcokkal mulattam. Először is Laurához voltam hivatalos: Sasha ugyanis bejelentette, hogy a böjtvégi palacsinta hagyományos orosz szokás (csak hogy az angolok kezeljék helyén a
Pancake Day "különleges" mivoltát...), úgyhogy meg kell ünnepelni, természetesen tisztességes kelet-európai társaságban. A palacsintasütést Sash ugyan a Tesco-ra bízta, viszont az enyhén édeskés tésztába ő szállította a valódi orosz kaviárt meg a lazacot, a
Russian Standard-ről nem is beszélve... Én nem tudtam, hogy több kupica vodkát lehet higítatlan állapotban csak úgy lehúzni, és még élvezni is, de az orosz színvonal meggyőzött :) Miután elfogyott az első üveg, egy orosz leányzó kóser
Jewish Standard-del pótolta a készletet, úgyhogy a társaság hamarosan virágos jókedvre derült :) (Az alsó képen Raluval, én épp Laura oroszos felfedőjét próbálgattam - nagyon tetszik, majd kunyerálok pár kucsmát Nagymamától... :) Én később elhúztam a csíkot Lucas és kedves lakótársai funky bulijába, ahol mindenféle érdekes arcokkal beszélgettem nagyon jót, például egy dán biciklistával, aki remekül kitanított, hogyan ejtendő kedvenc krimisorozatom eredeti, dán címe. A
Forbrydelsen szóban van egy olyan hang, mint amikor a tévémaci gurgulázott fogmosáskor, elég jókat nevettem :)
Tegnap este formalra mentünk tisztes nemzetközi társaságban - én vittem Ralut, de jöttek bolgárok és Erasmus-diákok is (a fentebbi képen meg Katie-vel pózolunk). A hétköznapok immár a szívemhez oly közel álló magyar nacionalizmus-esszével telnek (tegnap például Paul Lendvai '
The Hungarians' című opuszát olvasgattam - tudtátok, hogy Rudolf herceg, szegény, a nemzetiségek helyzetét elnézve előre megjósolta Trianont? szerencsés lett volna, ha nem hal meg olyan idejekorán, okos fickónak tűnik, így utólag...), de a hétvégén Raluval főzünk egy kis mamaligát, mármint puliszkát, meg a bolgár nemzeti ünnepet is megüljük. Én velük örülök a török megszállás végének, a saját ünnepem is úgyis jön hamar: már csak egész pontosan 2 hét, és a jó lovas katonának jól megyen majd dolga! :)
