"Itt van május elseje...!"

Az is egy nagy előnye itt a tavasznak, hogy lehet a kertben teregetni. Míg lengeti a szél vörös zászlónkat a frissen mosott ágyneműt, kedves házibácsink, Mr Marinan épp füvet nyír, én pedig tovább halasztom Foucault és Gramsci tételének kidolgozását... Napok óta süt a nap, szandált is lehet már venni, nyílik az orgona, két hét múlva ilyenkor túl leszek minden durhami számonkérésen... Régen jelentkeztem nagyon, igyekszem most beszámolni a tavaszi szünet eseményeiről. Kriszti látogatásának fotóival illusztrálok.

Kezdem a végén, mert hiszen ott hagytam abba, hogy leadtam a szakdogát. A legfrissebb hír - és egyben durhami pályafutásom talán legjobb híre -, hogy tegnap megérkezett a nevezett mű eredménye: 80%-os first lett. Hatalmas megkönnyebbülés és nagy öröm ez. Úgy kalkuláltam, kis szerencsével még a teljes diplomám is lehet first ennek köszönhetően, de ha az nem jön össze, a kis bébimre (ahogy Laurával emlegettük műveinket...) akkor is nagyon büszke leszek :) Partneremmel, Georgiá-val tegnap befejeztük az Anyagi kultúra tárló összeállítását is, és abszolút egyetértünk, hogy a miénk a legszebb széles e tanszéken. A következő bejegyzésben lesznek fotók is, pénteken borozgatós megnyitó ceremóniára kerül sor, jövő péntekre pedig egy esszét is kell írni még e tárgyból. A trimeszter elején leadtam a Gender és szexualitás szociológiája és az Erőszak és emlékezet esszét. A május 15-i politikai és jogi antropológia vizsga az utolsó megmérettetés; hála a kedves görög előadónéninek, mind a tizenkét kérdést (melyekből kettőt kell megválaszolni) gyakorlatilag szó szerint tudjuk, így talán erre is menni fog a felkészülés.

Visszafele haladva az időben: pár napos pesti és győri hazaugrásomat (április 15-19.) egy londoni-oxfordi hétvége előzte meg. Oxfordban jókat beszélgettem Jann szüleivel, megcsodáltam a család (szerintem meglehetősen rémisztő) botsáska-kolóniáját, birkóztam a lassan kilenc éves Jannal, és megnéztem Hannát és Noémit is a Szendrői-lakban. Ezt az akciót előzte meg Krinya látogatása Durhamben (április 7-11.). Hatalmas beszélgetések, katedrális-bámulás, társasozás Tobyval és Nathannel (jobbra), brit társadalomkritikus filmes este, Newcastle-i hidak építészeti elemzése, és könyvtárban üldögélés is belefért a pár napba, na meg persze rengeteg szórakoztató fénykép készítése, ahogy látszik.

A húsvéti hétvégét Leeds-ben töltöttem Abinél, az a kirándulás is remekül sikerült. Jól esett végre egy nagyvárosban járni, embereket látni, és egy rendes családi házban tölteni pár napot. Abi családja irtó jófej, és - állítólag - én is szimpatikus vagyok nekik; Abi édesanyjával különösen jókat dumáltunk. De találkoztam nagyszülőkkel és egyéb rokonokkal is, sétáltunk erdőn-mezőn és a városban, voltunk baptista húsvéti istentiszteleten és ettünk báránysültet is. Az én húsvéti kalácsom is nagy sikert aratott - a sonkát és tormát azért hiányoltam. Még korábban, a tavaszi szünet elején Slemi töltött 10 napot Durhamben. Ahogy korábban ígértem, én rendíthetetlenül tanultam, a fiatalurat kevésbé ihlette meg a finom északi levegő, de legalább egy bő hétig jókat ehetett.

Mostanra Mr Marinan igencsak előrehaladt a munkával, immár lemetszett ágak sokasága borítja a füvet. El is kezdem végre azt a fránya Foucault-t és Gramsci-t, és reménység szerint lassan az Anyagi kultúra esszét is, hogy jövő hét végén nyugiban slemizhessek (ti. cirka egy éve szakadt meg a taláros naplója, annyira megszeppent ugyanis az eseményektől, hogy csak októberben tudta folytatni... most nem szeppenek meg már, mondom, jövő héten jön Slemi ünnepelni :). Bő két hét múlva irány Pest; Ambrus, addig is tanuld szorgosan a kátét, ki-ki készüljön témazárókra és vizsgákra, és drukkoljon nekem is. Jó napot kívánok, Isten áldásával! (Ti. elkezdtem lefordítani az Abigélt angolra Abinek, mert ezt más még nem tette meg, bizony, Szilvi, lehet, hogy majd elküldöm korrektúrára! :)

"Be van fejezve a nagy mű, igen."

"S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz, / Dicséretemre nem találsz-e szót, / Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?" :) Mert nekem tetszik! Ugyan csak holnap van a határidő, hétfőn feltöltöttem a plágium-ellenőrző oldalra a szakdolgozatot, tegnap pedig be is köttettem, be is adtam. Az előírás szerinti 12-es betűmérettel, dupla sorközzel, appendixszel kiegészítve 70 oldal lett, 81 tétel szerepel a bibliográfiában - nem véletlenül  a szószám csökkentése jelentette szinte a legnagyobb kihívást. 10 ezer szó a határ, a +10% belefér, így 1300 szóval kellett rövidítenem a kész anyagot, hogy elérjem a 11 ezres felső határt. Juliet - tavalyi lakótárs - ellenőrizte a nyelvet, több segítő is átolvasta a kész anyagot, nagyon remélem, hogy a jegy is tükrözi majd az energiát, melyet a nagy műbe fektettem. (Balra az egyik kedvenc durhami szobrom: a kikötött kutya meg bicikli. Múltkor megnéztem a Jankovics-féle Tragédiát, abban meg mindig kutya volt Lucifer, úgyhogy még illik is ide :)

A konklúzió az lett, hogy országaik történelmi és földrajzi különbségei még mindig meghatározzák a magyar és brit ifjak gondolkodását (elsősorban a nemzettudat, nemzeti szimbolizmus és nemzetközi kapcsolatokról való véleményük terén). Mégis, a nacionalizmus-elmélet ismerete, a nemzeti identitás "közepes" mértéke és kritikus szemlélete, és a szélsőjobboldali nacionalizmus elítélése terén sok hasonlóságot mutatott a két csoport. Ebben valószínűleg nagy szerepe van annak, hogy hasonló társadalmi osztályból és hasonlóan kiemelkedő egyetemekről érkeztek az interjúalanyok, de egy kvalitatív kutatásnak nem is az átlag reprezentációja a célja és feladata. Mindenesetre nagyon élveztem az egész munkát, de örülök, hogy végre túl vagyok rajta, és más izgalmas feladatok elé nézhetek! (Akit érdekel, szívesen elküldöm a művet, de ebben a fázisban egyelőre "Csak hódolat illet meg, nem birálat!" :) (Jobbra a vicces ló, aki itt lakik nem messze. Produkálta magát egy sort.)

A gép bizony forog, az alkotó pihenget, bár holnapra még ki kell kicsit pofoznia egy utolsó esszét, de az már gyerekjáték. A terv szerint szombaton érkezik Slemi, és a szünet első egy-két hete közös tanulással telik majd. (Aggodalomra semmi ok, én a napokat a könyvtárban tervezem tölteni, nincs teljes halálra ítélve a hasznos munka!) A szünet feladata a gender és szexualitás és az anyagi kultúra mellett az erőszak és emlékezet esszé is. Utóbbi tárgyból az erőszak memorizálása (magyar szó?) témát választottam. Esettanulmányként a holokauszt alapján hasonlítom majd össze a magyar zsidóság és cigányság erőszakra való emlékezését/emlékezetét. Azt szeretném megvizsgálni, miért különbözik annyira az emlékezet minősége és mértéke (pl. emlékművek, megemlékezések, múzeumok stb.), és vajon van-e ennek szerepe abban, hogy a két csoport elleni modern erőszak milyen formákat ölt. (Pl. Gyöngyösi Márton és Bayer Zsolt visszhangjának összehasonlítása vagy a tatárszentgyörgyi emlékmű sorsa...) (Balra fent szép virág, valaki mondja meg, hogy mi a neve! Nem jut eszembe.)

Érdekes itt az időjárás, napok óta 10 perces időszakok váltogatják egymást: havazás, tűző napsütés és jégeső. A nárciszok is kibújtak, bár idén, a hóvirágokhoz hasonlóan, nagyon késik a virágzás. Szedtem medvehagymát is - ezt az expedíciót tegnap hatalmas sárban hasraesés koronázta meg a csinos szoknyámban, nagyot nevettem, szerencsére senki nem látta. :) Nagyon sajnálom, hogy idén lemaradok a pest-budai március 15-ről, pedig nincs is hőbb vágyam, mint a magyar béke, szabadság és egyetértés. Igyekszem majd legalább a lelkem felkokárdázni (vagy lehet, hogy csinálok egyet papírból...), ti pedig ünnepeljetek otthon helyettem is. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (Jobbra fent ködös-napos Durham katedrális-toronnyal.)

"Huszonkét éves vagyok..."

 "...Így / nézhetett ki ősszel Krisztus is / ennyi idősen..." - küldte Krinyu a szülinapomra, és még annyian küldtek annyi mindent, hogy csak na! Ezúton is köszönöm az összes smst és üzenetet, fantasztikusan telt az egész ünnepi hétvége, most épp poszt-hosszanvártesemény-depresszióban szenvedek, elment Slemi is, már csak a lila tulipánjaim illatoznak itt. Bloggal kúrálom a hiányt.

A legutóbbi bejegyzés óta megjártam egyszer Londont, megírtam a módszertani fejezetet a szakdogához (ezzel is kiérdemeltem a témavezető dicséretét, hála Istennek, de most jön csak a neheze, az elemzés!), beszélgettem nagyokat haggis, császármorzsa és bor/sajt mellett a kedves ismerősökkel, megtudtam, hogy az első (jogi antropológia) esszém igen jól sikerült, és még a Christian Union missziós hetének egyik alkalmára is ellátogattam. (Jobbra a Wear még havas partokkal.)

Ez utóbbi szakszerű terepmunka volt, a szexualitás szociológiája esszémhez gyűjtöttem információt az ún. 'sex-talk'-on, bár Abi szerint a hívekkel sokkal szigorúbbak a prédikátorok, mint a még megtérítendő hallgatósággal. A hivatalos beszéd végeztével odamentem a nyitottnak tűnő - bár nyitottságát már korábban is gyanúsan hangsúlyozó - fiatal szónokhoz, mondván, tetszett a szövege, de kár, hogy gyakorlatban annyi hangos keresztény mégis nagyon ítélkező, hiába mond ő ilyen szépeket, csak az a köz benyomása, hogy a jézusozók beszólnak mindenkinek. Hosszas beszélgetés kerekedett köztünk a hit privát/nyilvános megélésének különbségeiről és hasonlókról - sajnáltam, hogy végül csak az lett a konklúzió, hogy ha eléggé szeretném Jézust, nem bírnám ki, hogy ne róla beszéljek folyton mindenkinek...

(Fent a katedrális előtti tér szülinapi fényben.)

A múlt hét második fele már teljesen a szülinapi készülődés jegyében telt. Hatalmas bevásárlás, csodatorta-sütögetés, vadas-pácolás előzte meg a vendégek érkezését. Péntek este egymás után befutott Laura Sashája, Ribáry Marci (hosszú brit túráját koronázta meg a szülinapi buli...) és Slemi, úgyhogy tele lett a ház férfinépséggel. Hozzájuk és a lakótárs lányokhoz még hárman csatlakoztak szombat este, így számában nem túl nagyszabású, de annál vidámabb vendégsereg kerekedett a partihoz. Voltak mindenféle sós falatkák, mártogatósok, kacsazsíros kenyér (dicsőséges véget ért a karácsonyi sült utolsó maradéka...), s persze nem szenvedtünk hiányt alkoholban sem (a szülinapra való tekintettel egy hét késéssel kezdem idén a böjtöt, mely idén először szesztilalommal jár!). Társasoztunk, szólt a balkánbeat, tényleg szuperül telt az este. (További képek ide kattintva! Jobbra kicsit más hangulat: Tiszteletreméltó Béda sírja a katedrális nyugati végében.)

A születésnap is hasonló örömködéssel telt, sütött a nap, Slemi elvitt bruncholni, estefelé pedig vele és Abivel Newcastle felé vettük az irányt, hogy végre megnézzük a Django elszabadul-t. A Tarantino-nézés a kompánia mindkét tagjával kedvelt időtöltésünk, szerencsésen alakult, hogy hármasban mehettünk mozizni (Abitől ezt kaptam...). Tetszett is nagyon mindannyiunknak az új opusz, de azt hiszem, nálam a Becstelen brigantykat nem sikerült Djangonak letaszítani a trónról. Hétfőn délután a vadas is megsült, nem maradtam szégyenben, Slemivel költöttük el zsemlegombóccal, francia vörösborral meg romi fényekkel körítve, hogy aztán szomorú búcsút vegyünk a következő 10 napra. (Balra fent Slemi, Laura és Dóri, utóbbi kettőnek magyarázok valamit a játék hevében.)

Nem kell ám félteni, lesz pörgés a továbbiakban is. Mire újra indulok Londonba, ki kell fundálnom, mit is derített ki a szakdogám, és be kell fejeznem egy másik esszét is. Lesz terepjárás Newcastle-ben a helyi rabszolgaság nyomai után kutatva Erőszak és emlékezet órára, meg remélhetőleg pár kellemes vacsi is. Ami még jó hír, nehogy elfelejtsem: május 15-én lesz az egyetlen vizsgám, így utána repülhetek is haza 3-4 hétre Ambrust és Nagymamát ünnepelni! :) (Meg más jeles napokat is, de talán ezek a legfőbbek...) Hiányoztok, otthoniak, de aki ilyen nagylyány, mint én, talán még ezt is kibírja :) Ölelés haza! (Jobbra fent Slemi skype-fotója: Borcsa és művei, a kis vöri meg szőke.)

Tavaszi szél vizet áraszt - újra

Majdnem három hete Durhamben vagyok már, mentségemre legyen mondva, mostanáig mindent írtam, csak blogot nem. Néhány napja érkezett csak meg ide az áradást hozó tavaszi szél (amiről már két éve is írtam), addig teljesen be voltunk havazódva. Szép-szép, de az angolok még mindig nem lapátolnak, örülök, hogy végre lehet közlekedni a városban, annak meg főleg, hogy 10 fokkal melegebb van, süt a nap, fúj az apokaliptikus szél (a durhami tavasz legbiztosabb jele), egyre később sötétedik, és lassan a hóvirágok is kibújnak. (Ennek ellenére havas, illetve még az előző term végéről származó, karácsonyi hangulatú képekkel illusztrálom a mai bejegyzést. Itt rögtön jobbra fent az idei mézeskalács ádventi koszorú.)

A trimeszter második napján leadtam az otthon nagyjából befejezett jogi antropológia esszét a jogi pluralizmusról, majd egy héttel később az állatos antropológiai tárgy egyetlen számonkérését, a 3000 szavas nagyesszét. Ebben  azt bizonygattam, hogy a szigorú etnográfia sokkal hasznosabb megismerési metódus a "kvázi-filozófiai spekulációnál". Az afrikai nuerek teheneiről és egy magyar cigány közösség lovairól szóló művekkel vetettem össze a mostanában oly divatos "a vadak direkt vetik magukat a vadász lándzsája elé, mert jófejek", illetve "a jaguár úgy látja a vért, mint mi a sört" című antropológiai megközelítéseket. (Balra a hóemberünk, Dragoş.)

Azóta a szakdogámon dolgozom szorgosan. A mai témavezetői találkozó előtt (nagyon megdicsért a néni, hál' Istennek! :) be kellett fejeznem az egész mű 40 %-át kitevő irodalmi fejezetet: az nemzet- és nacionalizmuselmélet és a magyar sztori mellé sikerült megalkotni hozzá a brit részt is. Rengeteg cikket, könyvrészletet, riportot elolvastam, és minden borzasztó érdekes, és csak nő, nő a referenciák száma, szeretnék minden kapcsolódót elolvasni, de már nem fér be több infó a fejembe :) Közben táblázatba foglaltam az összesen 8 interjú eredményét is, és megírtam a bevezetés első verzióját. Utóbbi nagyrészt európai híreken keresztül kontextualizálja a szakdogát, próbálom vázolni, miért is fontos. Van minden a "nem leszünk gyarmat"-tól Cameron népszavazási ígéretéig, az EU-vezetők a kontinens-szerte egyre népszerűbb szélsőjobboldali pártok feletti aggodalmától Bayer Zsolt eszmefuttatásáig... Nagyon élvezem az írást.

A trimeszter végén ezen kívül a politikai antropológiai esszét kell leadni (valószínűleg azt is nacionalizmus témakörben írom majd), aztán az öthetes húsvéti szünet után - melyet a legkevésbé sem pihenéssel fogok tölteni - több másik nagy művet. A gender és szexualitás szociológiája 4-5000 szavas esszéjéhez most készítek online felmérést szabadegyházas ismerőseim körében a házasság előtti nemiség témában (a legtöbbük szerint ez a csókig terjedhet), és az anyagi kultúra kiállításunk is alakul a partneremmel. Hoztam gyimesi hímes tojásokat, az afrikai és ausztrál cicis szobrok mellé ezek is bekerülnek a párválasztós témájú üvegszekrényünkbe.

Holnap Londonba látogatok (végre!), a szülinapomra Slemi érkezik. A lakótársak közül Abivel (balra a karácsonyi bulin) és Laurával (fent hógolyózunk) rengeteget beszélgetünk, pár napja a durhami magyar különítmény jött át rakott krumplizni, az oly nagyon hiányolt tavalyi lakótársakkal marad a skype, meg továbbra is dolgozom a college bár kidobólányaként. A tavaszi szünetben remélhetőleg több időt tölthetek majd Slemivel, húsvétkor pedig Abit látogatom majd Leeds-ben, Kriszti pedig tervezi megnézni a katedrálist :) Drukkolok, hogy a májusi egyetlen vizsgámon minél előbb túl legyek, és hazaérjek Ambrus konfirmációjára - pár hetet maradok majd Pesten, s üres bőrönddel térek vissza, melyet újra feltöltve július elején repülök el végleg Albionból. Ez a terv. Addig szakdoga, tavaszi szél, Wear-áradás, napsütés, szép az élet.