"Fázni se fogok, amíg van pálinka..."

  Ezt a sort már rég el akartam sütni :) (Ha valaki esetleg nem tudja, honnan való az idézet, mindenképp pótolja hiányos tudását ide kattintva!) Most aztán tényleg aktuális - a trappista sajt meg a tóalmási kolbász mellé szép mennyiségű páleszt is felpakoltam a trimeszterre, fázni biztos nem fogok, amíg van belőle, meg a szülinapi bulimat is feldobja majd egy kicsit a hazai lélekmelengető. Nem hiszem, hogy a szöveg szerzői mély metaforaként fogalmazták meg ezt a bölcsességet, de esetemben képletesen is igaz. Az irodalmi Borcsa szerint a pálinka a kelet-európai virtusra utal, s amíg elég román és egyéb virtusos figura veszi körül Albionban is, rendben a lelke. (Ennek örömére (meg a friss fotók hiánya miatt...) a fantasztikus szilveszteri Erdély-túra képeiből válogattam a mai adagot. Aki még nem látta az egész sorozatot, kattintson ide, érdemes!)

   Pont egy hete értem vissza Durham-be (6 jármű és 12 óra utazás után...), s rögtön bele is vetettem magam a sűrűjébe. Nincs mit tenni, ez a harmadév sokkal hajtósabb az előzőnél. 2 hét múlva itt a 40 %-ot érő statisztikaesszé határideje, 3 héten belül pedig le kell adni a Biológia, kultúra és társadalom című tárgy projektjének tervezetét. A jövő évi disszertációra készülve kell kiválasztani egy számunkra érdekes témát, és alapos irodalmi kutatómunka után írni róla egy viszonylag hosszú esszét, illetve a kutatás menetének riportja is beadandó. Az ötletemet nem találta rossznak a főprof sem: a nemzeteket és a nacionalizmust fogom megvizsgálni antropológiai szempontból. Az érdekel, hogyan vált egy ennyire megfoghatatlan, és valójában elképzelt megkülönböztetési forma a modern társadalmak alapvetően meghatározó identitásává, hogy lehet az, hogy a legkomolyabb etnikai konfliktusok, népirtások egymás mellett élő, genetikailag alig különböző csoportok között jöttek létre.

   A nacionalizmus témája politikai antropológiából is előkerült, s mivel választható témából is írható a termvégi esszé, felvetettem néhány ötletet az indiai tanárnőnek. Megkérdeztem, alkothatnék-e valahogy Magyarországról, szívesen foglalkoztam volna a demokratikus intézmények vs. jelenlegi helyzet kérdésével, de aztán a rendszerváltás óta felszínre törő nacionalizmus is eszembe jutott. A tanárnő végül azt javasolta, írjak a magyarországi nacionalizmusról és annak erőszakos megnyilvánulásairól - iszonyat izgi a téma, alig várom, hogy kifejthessem! A Politikai és gazdasági szerveződések tárgyból az első trimeszterben írt esszém a feketegazdaságról egyébként elég jó 67 %-ot kapott, csak a tárgy tizedét éri, de ez is valami.

   Ebben a harmadévben tanulunk egyébként vallásantropológiát is (hétfőn pl. az lesz a téma, hívőként lehet-e a vallásokat objektíve vizsgálni, érdekesnek ígérkezik), a módszertani tárgy programja pedig egy workshopok keretében megvalósított pilot project lesz. 6 fős csoportokban kell egy kiválasztott témát jól megkutatni az egyetem diákjainak körében, és jelentés is írandó az eredményekről. Öt másik lánnyal azt fogjuk megvizsgálni, milyen különbségek lelhetők fel a fiúk és lányok között a szexuális tudatosság témájában, ki mennyire törődik a fogamzásgátlással és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezéssel. Lesz közvéleménykutatás meg - remélhetőleg találunk alanyokat - fókuszcsoportok is. Remélem, mindent sikerül befejezni március 14-re, mert akkor irány London, 15-én reggel pedig Pest-Buda, kokárdástul!

   Mondom, sok a munka, de nem is lenne igazi a Borcsa, ha nem tartaná karban a lelkét rendszeres pálinkafogyasztással, mármint metaforikusan. (Is. :) Csütörtökön Raluval és Laurával egy-egy üveg Légli blanc meg szekszárdi rozé mellett beszélgettünk hatalmasat, nosztalgiáztunk a szüneti együttlétről, megvitattuk a magyar és a román helyzetet (remélem, mindenki követi a híreket, hogy beindultak ők is, tetszik nekem nagyon :) - legalábbis egy része), jól éreztük magunkat. Csekkolták a románkönyvemet is, mert ez a nagy projekt: kinyomtattam a "Tanár nélkül románul" című opuszt, nagyon lelkes és motivált vagyok! A kiejtésemet fejlesztik az anyanyelviek, én meg egy-egy fárasztó angol cikk után egy órácska románozással jutalmazom magam.

   A mai hűvös, de napos délután először vettem részt a Gilesgate-i amatőr fociklub "edzésén". A szomszédunkban lakó tavalyi nemzetközi ifi, Lucas szervezi, rengeteg Erasmus-diák és más, a dombtetőn lakó arcok részvételével. Nagyon élveztem a friss levegőt, a mozgást, és bár már 3-kor igencsak hosszúra nyúltak az árnyékok meg csípett a szél, ha az ember egy szál pulóverben szaladgál, érzi már a tavaszt. Amíg van pálinka, úgysem fázom. Pe curînd!