Vagy vonatra. Holnapután. De addig is megírja a már bizonyára nagyon várt harmadik beszámolót az északi végekről. A kedves Pippi már azt se nagyon tudja, hol kezdje, de talán mégis ott, ahol legutóbb abbahagyta. Április elején kitört a tavaszi szünet Brémában és környékén, így sajnos az iskolákkal egyetemben a templomi kávézó sem üzemelt egészen máig, meg egyáltalán, teljes pangás szállta meg a várost. Azért egy nagy előnye volt a szünetnek: rengeteget tudtunk programozni Ágicával! Többször voltunk usziban - itt részem lehetett a hatalmas élményben, amit a koedukált szaunában meztelenkedés jelent... Mondjuk a szaunák nagyon menők, mindenféle hangulatvilágítás meg illatos, 100 fokos levegővel legyezgetés van, utána pedig az ember a fejére ránthat egy dézsányi hideg vizet. Ágica nénémmel shoppingoltunk is valami outlet központban, ahol egészen váratlanul felbukkant egy Lindt üzlet is, amitől én majdnem megbolondultam, mert minden iszonyat finom csokit féláron szórtak, a Lindor golyócskákat pl. óriási zsákokban, szóval ilyen helyen szem nem marad szárazon... Aztán jártunk még Hamburgban, ahol nemcsak a Kunsthallét és a belvárost láttuk, de a Grand Budapest Hotelt is egy dohos szagú, alternatív kis moziban, eredeti nyelven, német felirattal, mindkettőnknek nagyon tetszett. (Jobbra fent Hamburg, városháza.)
Igazán új bekezdést érdemel a mozinál komolyabb kulturális nevelésem, ti. két János-passió előadás, egy Mahagonny meg egy Traviata. Egy nappal azután, hogy meghallgattuk a brémai Glockéban a szezon kötelező passióját, Ágicát behívták brácsázni egy korombeli tanulókarmester első nagy vállalkozásába: egy közeli városka templomában adták elő a Jánost, meglehetősen amatőr zenekarral, de azért ezt is meghallgattuk. Johannes pedig a két operában énekelt, a Mahagonny utolsó előadása különösen nagy élmény volt nekem. Az állítólag hatalmas népszerűségnek örvendő rendezés a cselekmény első felét a színház minden elképzelhető helységébe szórta szét, a közönség (a város népe) oda vándorolt, ahova akart, mindenhol képernyőkön követhette a különböző zegzugokban, lépcsőházakban, átriumokban éneklő művészeket. A város tündöklését illusztrálandó a pezsgő ára időközben 5 euróról másfélre csökkent, így mire "kitört a vihar" Mahagonny városa körül, már az egész közönség meglehetős jókedvre derült. Ekkor viszont mindenkit betereltek a székektől megszabadított nézőtérre, ahol a földre, pokrócokra telepedve, testközelből nézhettük végig a cselekmény további részét, egészen a drámai, antikapitalista végkifejletig. (Balra a húsvéti tűzijáték.)
Majd' elfelejtettem, április 5-6-án megjártam Berlint is! Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza (erőfeszítésem kb. annyit nyomhatott a latban, mint Leonidasz háromszáza Xerxesz seregével szemben, de legalább megcselekedtem...), és persze némi városnézésre is jutott idő. A méltán híres zsidó múzeumba még vissza kell menni, mert a felénél többet nem nagyon láttam; a kiállítás méreténél még lenyűgözőbb viszont színessége, érdekessége, a rengeteg "interaktív" lehetőség, mely a látogatót is a kiállítás megalkotójává teszi, a nevezetes épületről nem is beszélve! Tényleg csak ajánlani tudom :) A berlini éjszakát Dávid egyik kieli haverinájánál töltöttem, aki a barátjával, a kisfiával és egy hatalmas kutyával lakik Weißensee egyik kiköpött budapesti bérházában. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak, igazi berlini embereknek tűntek, amennyire hihet az ember a kontinensen terjedő pletykáknak Berlin fantasztikus hangulatáról. Másnap a nagykövetségtől elsétáltam a holokauszt emlékműhöz (ld. jobbra + a közelében megtaláltam a holokauszt homoszexuális áldozatainak emlékművét is!), aztán a Checkpoint Charlie körüli turistacsalogató cirkuszból kiválasztottam egy aprócska múzeumot, ahol mindent megtudtam a hidegháború berlini és német vonatkozásairól. Aztán hazabuszoztam, a vasárnap estét pedig eredménynézegetéssel és sírva vigadással töltöttem (ld. Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok - Régen tép).
A húsvéti hétvége nagyrészt örömködéssel telt: megérkezett Durhamből (illetve konkrétan most Frankfurtból, a szüleitől) Katie barátném! Meg Dávid is! Óriási beszélgetésekkel és városnézéssel telt el pár szuper nap, meg azért a szezonális örömöknek is hódoltunk: nagypénteken lazacot sütöttem, húsvét hajnalban kalácsot (ld. balra), és megjött a nyuszi is. Hozott sok-sok csokit, és minden gyereknek más meglepetést, nekem két Astrid Lindgren könyvet németül: az itt híres Oroszlánszívű testvéreket és PIPPIT! Már két fejezetet lenyomtam a copfos vörös kalandjaiból, nagyon boldog vagyok az új könyvvel! A terv szerint ezt fogom olvasgatni pénteken hazafelé, a 15 órás vonatúton is, úton a Déltenger felé... Sajnos csak néhány nap lesz ez most, hétfőn már utazom vissza és belevetem magam a nyelviskolás életbe - melyről szintén rendületlenül tudósítok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése