...s a kis taláros egyre otthonosabban érezte magát a bicikliutas Brémában. Jó rég írtam az előző bejegyzést, azóta tényleg sok élmény összegyűlt. A legfrissebb persze Slemi látogatása, akit tegnap délután tettem fel a vonatra nagy "albán szamarazás" közepette (ez is egy Csiszér-Scheffler-mondás, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mit jelent, főleg, ha az ember tudja, hogy mit csinál egy albán szamár...), de még az ő érkezése előttről is maradt beszámolnivaló.
Dávid is visszautazott tegnapelőtt Kielbe sajnos, de előtte még sokat segített nekem, meg programoztunk is együtt. Elintéztük például a Volkshochschule nyelviskolájába való beiratkozást: itt jópár tesztet kitöltöttem, melyekből hamar kiderült, hogy a szinte ingyenes, menekülteknek szánt ún. Integrationskurs-ot nem nekem találták ki, de még a kettővel fölötte lévő fokozat is túl könnyűnek bizonyult. (Kicsit megleptem a nénit, aki a beszédem, pontosabban annak hiánya miatt kicsit alulbecsülte a némettudásomat :) A nekem megfelelő kurzus április végén kezdődik, két hónapos lesz, úgyhogy addig hivatalos némettanulás nélkül kell kibírni, de sebaj. Dáviddal jártuk meg a brémai galériában a Picasso-kiállítást is, nekem nagyon tetszett. Picasso egy késői, Sylvette nevű modelljéről szól főleg, a festményeket fotókkal kiegészítve mutatják be, hogyan alakult a kapcsolatuk.
Mióta nem írtam, két olasz éttermecskét is meglátogattunk: először családilag ünnepeltük a CEU-s sikert, majd mikor a fiúk elutaztak Tatabányára, Ágicával "kirúgtunk a hámból" egy kis grillezett lazaccal meg tonhalas borjúval... Én máshogy is: egyik reggel hajnalban pattantam ki az ágyból, hogy elkísérhessem a kedves szomszédasszonyt, Manját az iskolájába, ahol harmadikos gyerekeket tanít. Itt egy órát eltölthettem egy másik nénivel, aki cigány gyerekek külön tanítására specializálódott. [Biztos sokan hallottátok már, hogy a cigány szót itt már egyáltalán nem szabad kiejteni, helyette a "roma és szinti" kifejezés használatos, egészen a cigánypecsenye és hasonló szavakig menően (erről bővebben itt) - csak arra vagyok kíváncsi, hogy ha valaki nem roma és nem szinti, de mégis cigány, akkor mi a helyzet...] Két nagyon aranyos kisfiúval foglalkozott most a néni egy órát, számoltunk, írunk, játszottunk boltososat, szóval volt minden, mi szem-szájnak ingere. Később Manja osztályával töltöttem pár órát, érdekes volt megfigyelni, mennyivel szabadabb az iskolai oktatás is, mint otthon. Nagy örömömre Manja felajánlotta, hogy bármikor mehetek vele, sőt megkért, hogy még az osztálykirándulásra is kísérjem el őket!
Péntek este megérkezett Magyarországról Dávid, Johannes - és Slemi. Nagy volt az öröm! A következő napokat városnézéssel, borozgatással, sajteszegetéssel töltöttük. Hál' Istennek már jó ideje szinte állandóan süt a nap, Slemi ittléte alatt is kegyes volt az időjárás, így megmutathattam neki, milyen jól lehet a Werdersee partján vagy a Bürgerparkban heverészni. Megnéztük a templom egerét a dómban és a muzsikusokat, ittunk Beck's-et a Weser partján és a templomi kávézóban, focimeccs mellett. Hétfőn még Bremerhavenbe is átugrottunk, remélve, hogy megláthatjuk a kis jegesmacit (itt van róla kép), de sajnos őt továbbra is rejtegetik. Láttunk viszont melankolikus csimpánzokat, fókákat, pumákat és vidrákat. Tegnap szomorú búcsút vettünk Slemivel, de bő három hét múlva újra találkozunk, amikor hazaugrom pár napra.
De addig még sok lesz a tennivaló! A hétvégén utazom Berlinbe szavazni (menjetek ti is!), húsvétkor durhami barátnőm, Katie látogat meg, s szerveződik program a szír menekültházban is. Élvezem a tavaszt, Ágicával teleültettük az előkertet (ld. fent), a szobámban tulipánok díszelegnek, és ma megsütöm az idei első rebarbarás sütit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése